HTML

Norcsi futóblogja

Félmaratonra, maratonra készülésről, napi futkározásimról, nehézségekről, és kitartásomról. Egy kicsit a mindennapi életről (nehéz lenne teljesen kizárni).

Friss topikok

05:25:41
Nem egy szép idő, sőt életem egyik legrosszabbja, de hát ez van.
A volt a baj, hogy tényleg elhittem, hogy 5 órán belülire tudom szorítani. Egész jól összejött az edzés szeptemberben, volt még hosszú is, bár rendszeresnek azért nem mondanám. Az időim is javultak, félmaraton után még csak izomlázam sem volt, úgyhogy tényleg kicsit értetlenül állok a dolgok előtt. Hogy elkeseredtem, azt nem mondanám, csak rossz belegondolni, hogy mennyit kell még várnom, hogy újra megpróbáljam. Már hiányzik és most valahogy duplán. Szeretnék már egy új PB-t... De majd csak eljön, még van időm 80 éves koromig... :)

Mindennek ellenére imádtam az egészet (leszámítva 2-3 km-t, azt annyira nem imádtam:) és kerestem az okokat, hogy ez miért így jött össze.
Először az okok, kis elemzés:
1. Szerda-csütörtök- péntek hőemelkedéssel küszködtem, torokgyulladással, meghűlésfélével, ezt a futo.blog-on pedagóguspestisnek emlegették, valószínűleg, hogy az lehetett. Ezért nem mertem csütörtökön kimenni futni, féltem, hogy komolyabbra fordulhat...
2. Valószínűleg a pihenés sem volt elegendő a múlt héten.
3. Rosszul kajáltam múlt héten: rendszertelenül, össze-vissza. Szombat is katasztrófa volt ebből a szempontból és valószínűleg ez nyomot a legnagyobbat a teljesítményemen: reggeli, vacsora kimaradt. Csak ebédeltem, az sem maraton előtti kajának való volt.
4. A meleg. Ennyi.

És a verseny: Szabi futótárssal teljesítettem az első 33-34-35-öt. Nem tudom pontosan, valahogy már megint nem figyeltem a km-táblákat, csak 39-től. Szóval szerintem elég jól mentünk a feléig (02:19 lett) utána jött nekem egy holtpont (ilyen sem volt még nekem) bár ezt akkor nem érzékeltem, talán a melegtől volt, mert amikor árnyékosabb részre értünk rendbe jöttem.

Aztán jött egy fordító, ahol először jelentkezett: hányingerem lett, picit megszédültem. De rögtön árnyékba vonultunk és jobb lett, aztán jött a frissítő, nagy nehezen legyűrtem egy müzliszeletet (jó volt, jó ötlet, köszi szervezők!) és jobb lett. Leesett a vércukor- gondoltuk. 16 km-től szőlőcukrot ettem, izoitalt végig ittam, vizet is sokat. Áttértünk a Pesti oldalra. Itt nyújtottam egy kicsit (én szoktam maraton közben, mert egy kicsit újjászületek tőle, megéri az az 1-2 perc) Még talán egy km-t tudtam ez után Szabival futni, majd megint visszatért a hányinger, gyomorfájdalom. És kész. Belegyaloglás. Szabit elengedtem és itt mondok köszönetet neki: Nagyon köszi Szabi, hogy kitartottál és nem akartál otthagyni és segítettél! Tényleg jól esett!! :)

Azért nem volt teljes séta, néhol próbáltam a futást, de pár 10 méterig ment csak, az egyik elinduláskor kaptam egy óriási ovációt egy egész szlovák vagy cseh (nemtom) csapattól, nagyon jófejek voltak!
A következő frissítőnél meg egy kicsit végem volt. Próbáltam összeszedni magam, meg minden ami ezzel jár... frissítettem, ettem ittam és elindultam. Innen már lassan csoszogtam, hogy hátha jó lesz. 36 után éreztem, hogy rendbejöttem és egy kicsit bedühödtem, mikor még messze, de megláttam a záróbuszt. Több se kellett, onnantól kezdve még az emelkedőknél sem álltam meg és a frissítőknél sem. Pedig nem nagyon tudok inni menet közben, de ekkor már nem érdekelt! Futottam ahogy bírtam és vigyorogtam ahogy szoktam. Rengeteg biztatást kaptam, még egy teli furgonból is (autósoktól ritka) Saci néni is rám mosolygott, annyira kedves! Fotós is biztatott, a frissítőknél is a srácok szuper volt. És a befutás is nagyon nagy élmény volt!!
Az a baj, ha ez egyáltalán baj, hogy annyira szeretem a maratonokat, persze az összes futórendezvényt, de valahogy nekem a maratonok jönnek be a legjobban. Ott egész más a futók hozzáállása, a hangulat meg a táv. És én addig biztos ezt fogom csinálni, (még ha ilyen béndzsa idővel is) de amíg vigyorogva tudok futni, jó kedvvel, másokat biztatva. Addig engem minden évben meg lehet találni egy-egy maratonon. Ez már hozzám nőtt. Szeretek rá készülni, még ha nincs is rá időm, szeretek futni, a természetben. Szeretek embereket megismerni, akik ugyan olyan bolondok, mint én. És a futókról mindig kiderül, hogy milyen jófejek és segítőkészek. Szóval ennyi a sztori.


 

16 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://norcsifut.blog.hu/api/trackback/id/tr203276645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PecsiPeter · http://pecsipeter.blog.hu/ 2011.10.04. 01:49:17

Gratulálok Nóri!
A célidő,hogy nem úgy sikerült az egy dolog.A futás szeretete meg más dolog és az a sokkal fontosabb.Sőt az maga a lényeg.Nálad az nagyon rendben van úgyhogy take it easy:)

laciii79 2011.10.04. 07:58:59

Szép volt, Nóri! Vigyorogva futni, nem is kell ennél több!
Legközelebb a célidő is meglesz tuti, hisz tudod, mi az, amit másként kell csinálni!

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.04. 13:21:56

Én most a félmaratonnál tartok ott ami neked a maraton. A félmaratont érzem olyannak, hogy teljesen emberi táv és végig ott tudok lenni és tetszik a még ha van benne olykor hullámvölgy.

Olyan könnyedén írod le, hogy miként futottál maratont amit másoknál még nem tapasztaltam.

Ilyen hosszú futásnál már rengeteg dolog közbejátszhat. Ezért ne bánkódj azért, mert esetleg nem úgy sikerült ahogy eltervezted.

Lemúr Miki · http://hosszutav.blog.hu/ 2011.10.04. 16:24:54

Le a kalappal, jól nyomtad! Én is megborultam rendesen, meg nagyjából mindenki, akivel kapcsolatban vagyok. Valami volt a levegőben.

Egyébként el nem tudom képzelni, milyen lehet közel 5 és fél órán keresztül futni...! Hülyeség, ha azt mondom, hogy nagyobb kitartás kell hozzá, mint a 3 és fél órához?

norcsifut · http://norcsifut.blog.hu 2011.10.04. 22:29:17

@PecsiPeter: Köszi Peti :) Hát igen, egy kicsit szeretem a futást :) elvagyok vele... :)

norcsifut · http://norcsifut.blog.hu 2011.10.04. 22:30:36

@laciii79: @laciii79: Köszi :) Hát igen, most már tudom, hogy mit kell másként csinálni, bár mondjuk azt eddig is tudtam, hogy másként kell, és nem tudom megmagyarázni miért nem csináltam úgy... ha érted mit akarok mondani. A lényeg, hogy azért én nagyon örülök ennek így is és lesz ez még jobb is... A vigyorgás meg mindig megy ha futásról van szó :)

norcsifut · http://norcsifut.blog.hu 2011.10.05. 06:58:13

@Raиdoм_: Köszönöm szépen :) Valahogy úgy érzem ismerem kívülről-belülről ezt a távot és tudom mi után mi következik, mikor mi fájhat, mikor kell egy kicsit agyban erősebbnek lenni, csak a bénázásaimra és az extra szituációkra nem lehet sajnos felkészülni... Nálam sosem lehet tudni... :)

norcsifut · http://norcsifut.blog.hu 2011.10.05. 07:01:29

@Lemúr Miki: Külön jól esik, hogy egy ilyen gyors futó egyáltalán elolvasta a beszámolómat. :) És köszi a biztatást. A te időd nekem űridő, amit én soha nem fogok tudni elérni. Lehet, hogy több kitartás kell az 5 és fél órához, na de én így többet is frissítek és több biztatást hallok :)

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.05. 07:31:25

@norcsifut: Szerintem a lényeg, hogy megtalált a futásban azt ami boldoggá tesz. Van akit a sebesség és a percek lefaragása tesz boldoggá, engem a futás maga. Persze jó látni, hogy mindig kicsit beljebb kerülhetek, de én nagyon tudom élvezni a versenyek hangulatát és terepen a táj kihívásait. Szerintem a te teljesítményed ugyanolyan dicséretes, mert bár a tempó nem volt olyan gyors, mint a 4 órán belül futóké, de sokkal többet voltál a pályán a melegben.

norcsifut · http://norcsifut.blog.hu 2011.10.05. 14:02:17

@Raиdoм_: Mindenben teljesen egyetértek veled. Nem is csinálnám, ha annyira rágörcsölnék az időkre. Lehet, hogy úgy látszik el vagyok kenődve, pedig nem, maximum az olyan kérdésekkel lehet kikergetni már a világból, hogy: 'Győztél?' meg 'Hanyadik lettél?' A győzelemre van frappáns válasz: igen, legyőztem magamat és a távot. Ez minden alkalommal nehéz, hiába van már tapasztalatom benne, de én mégis ezt a nehézséget szeretem az egészben.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.05. 14:13:32

@norcsifut: Jaaaaj tőlem is kérdezték hétfőn, hogy "hányadik lettél". Erre mondtam, hogy ez a legostobább kérdés amit fel lehet tenni, de egyébként 846. lettem. :)
Édesanyám meg meglátta a Nike félmaratnos érmet és azt képzelte ezüstérmes lettem. :D

TSzabi 2011.10.05. 14:45:33

@norcsifut: @Raиdoм_: Dettó ugyanez munkahelyen :) Hanyadik lettél? Erre elkezdem magyarázni, hogy ugye vannak korosztályok, meg összes induló, de ebbe benne vannak az ekiden és a staféták is... (jön a kérdés mi az az ekiden?) ilyenek. Az érem meg! Hűű Szabi te nyertél :D Igen, tapasztalatot, azt nyertem, kalóriát viszont veszítettem ;)
@norcsifut: "Ez minden alkalommal nehéz, hiába van már tapasztalatom benne, de én mégis ezt a nehézséget szeretem az egészben." Ezt szépen írtad :)

norcsifut · http://norcsifut.blog.hu 2011.10.05. 21:44:30

@TSzabi: nekem azt hitték, hogy aranyérmes lettem!!! Mindig el kell magyaráznom, hogy nem, ez egy amatőr futóverseny is, és én nem főállású sportoló vagyok, nincs edzőm, így nem is tudnék kútfőből első lenni a kenyaiak között :)
És az a vicces Szabi, hogy előtte meg azért aggódtak nálad, ahogy mesélted: hogy hű, 42 km, le tudod te azt futni? Erre te: azért edzettem, meg futottam a 30 km-t is 30 fokban :) Most meg jön a hanyadik lettél kérdés, pedig előtte sejtették, hogy már lefutni tök nagy dolog.

Raиdoм_ · http://miemva.blogspot.com/ 2011.10.06. 14:00:50

@norcsifut: Engem a családom állandóan félt és életem első félmaratonja után kérdezte anyu, hogy akkor most már ugye abbahagyom?
Aggódik, hogy bajom lesz. De jobb volt régen mikor 118 kilósan fetrengtem a tévét bámulva?

Szüleim kicsit se értik meg mennyi küzdést és energiát fektettem ebbe az elmúlt időszakban és csak azt látják, hogy lefogytam és jaj bajom lesz. Tőlük nagyon messze áll a sport.

norcsifut · http://norcsifut.blog.hu 2011.10.06. 21:51:53

@Raиdoм_: Hát igen, a család... Az én családom mostanra nyugodott bele igazán, hogy nekem a futás az kell és kell. Meg a hosszútávfutás. Pedig már legalább 12 éve tart ez az "őrület". Most már nehéz lesz lejönni a "szerről" :)
Bajod meg attól inkább lett volna, hogy 118 kilós maradsz. Nem mondom, hogy a maraton egészséges, de sokkal egészségesebben él az ember, ha készül rá. És az akkor az egész évet jelenti... Az emberek többsége nem érti, hogy minek ez a futás, vagy a sport egyáltalán, jönnek a kérdéssel, hogy hogy van ennyi időd? Válasz: nincs időm, és nagyon sajnálom, hogy nincs ennél is több időm a futásra, de amit más mondjuk a tv előtt tölt el fél-egy-két órát, azt én futással. Én meg kérdezhetném, hogy van időd tv-ézni? netezni? kinek mi a fontos. ennyi.

monerd2 2011.12.14. 05:19:27

sztem tuti a melegtől volt nehezebb. amúgy meg én még mindig nem mertem maratont futni :)) nno majd jövőre!
süti beállítások módosítása