HTML

Norcsi futóblogja

Félmaratonra, maratonra készülésről, napi futkározásimról, nehézségekről, és kitartásomról. Egy kicsit a mindennapi életről (nehéz lenne teljesen kizárni).

Friss topikok

  • wannabeskinny: Halihó! Mizu veled, hogy van a lábad, pontosan mi történt? Szakadás? Rándulás? Egyéb? (2012.10.07. 18:58) Sérülés...
  • norcsifut: @TSzabi: Köszönöm :):) És irulok-pirulok :) Ennyi dicséret egy mondatban...és még milyen gyors sze... (2012.03.27. 15:32) 50. Pozitív :) I'm here!!!!!!!!!!
  • TSzabi: Futótársnő! Tessék életet lehelni ebbe a szuper blogba, mert itt az új év, 2012-őt írunk, futásra ... (2012.01.12. 09:11) 49. Negatív
  • monerd2: sztem tuti a melegtől volt nehezebb. amúgy meg én még mindig nem mertem maratont futni :)) nno maj... (2011.12.14. 05:19) 48. Hát akkor legyen: a Budapest Maraton Beszámoló azaz BMB
  • laciii79: @norcsifut: No, akkor jöjjön az a maratonos poszt! :-) (2011.10.03. 19:14) 47. Diagnosis: needs to run!

13.
augusztus

Sérülés...

norcsifut  |  1 komment

Itt vagyok már megint, és ez a címben található szónak köszönhető.

Tegnap kimentem futni egy jót, jól is esett, szuper volt a levegő, egy kicsit el is áztam, de azt is élveztem...

Már az utolsó km-t fogyasztottam, amikor is egy padka mögött rejtőző gödörbe léptem és teljesen kifordult a bokám, elég nagyot takartam. Emellett pedig borzasztóan fájt. Nagyon rosszul esett, még a könnyem is kicsordult. Próbáltam tovább futni, de ráállni sem bírtam, így szánalmasan üldögéltem a földön. Jó páran elmentek mellettem, hát a kutyák, amiket sétáltattak, jobban foglalkoztak velem, mint az emberek. Ez teljesen megdöbbentett, ez a közöny teljesen elképeszt. Nekem meg még egy vacak telefonom sem volt, hogy segítséget hívjak, így végül fél lábon ugráltam hazáig. Ennyire még sose fájt lábam, amikor eltörtem, akkor sem.
Hazaértem, jegeltem, el tuti nem tört, de ha nagyon mozgatom, akkor fáj. Szerencsére reggelre már jobb lett, alaphelyzetben egyáltalán nem fáj, csak ha rosszul lépek rá. Szorítókötés van rajta, valószínűleg a szalagok húzódtak meg. Kenegetem, ápolgatom.... És várok

A sors iróniája, hogy ma szabadságon vagyok simán lenne időm futni, erre itthon senyvedek MIÉRT???
Tudom, nem nagy tragédia (persze nekem igen), nagyon reménykedek, hogy holnap azért már jobb lesz, minden egyes nap abban bízom, hogy kimehetek futni.

Hát ennyit a tegnapi futásról, többet sötétben, új útvonalon, sosem futok, és ez most egy komoly fogadalom!!

1 komment

Kíváncsi vagyok meddig tart.

Elég nagy fordulatok vannak most az életemben és nem győzök kanyarodni :)
DE a futás:
A vivicitta jobb lett, mint vártam, életem legjobb idejével, nagyon jól éreztem magam. Fújt a szél néhol erősen szemből, de kellemes hűvös volt. Tiszta futó idő. A táv második fele gyorsabb lett, mint az első, így alakult végül 02:04:12 re a célidőm. Nagyon örültem, úgy éreztem, hogy visszatért az a Nóri, aki régen is voltam. Ekkor már nem féltem (annyira) az májusi maratontól.

Aztán volt még a Rak-party futás itt Szegeden a szegedi futótársak társaságában :) A 22 km-es távon indultam és nem terveztem nagy időt futni, főleg, hogy előtte való nap futottam 26 km-t edzésen. Ez csak amolyan "szokniameleget" futás volt. És hát így is jól sikerült :) Ekkor már tényleg kezdtem egy jobban bizakodni a maraton felé. Mert tudom, hogy ez már a 9. maratonom volt és mindenki elvárja ilyenkor, hogy hűűűű mennyit javítottál??? - Tegnap is kaptam egy ilyen kérdést... De én mégsem érzem úgy, hogy nem jutottam sehová. Még csak most kezdek korban is maratonfutóvá válni, és egészen máshogy állok ehhez a távhoz, mint régen. Ettől függetlenül most bennem van, hogy igazán jó kis időt fussak a 10. maratonom októberben, de erről majd később.

Szóval Május 19. Wink Maraton Siófok
Szikrázó napsütés, lágy szellő, kék Balaton. Szupppper volt, bár néha úgy éreztem, hogy csak elképzelem, hogy itt verseny van. Szurkolás 0 a négyzeten volt, egyszer kaptam egy nagy éljenzés egy német csapattól a vasútállomásnál és nagyon jól esett. Tényleg olyan volt, mintha edzésen futottam volna nagyon szép környezetben.
És hát: 04:47:35 életem legjobb idejével végeztem abba :) a versenyt.

Mostanában rég futottam hosszút, nem tudom miért, de elmúlt ez van. Most sok tervem van a hosszú futásokra meg sok program augusztusra, kérdés hogyan tudnak megvalósulni a hosszú futások ezek mellett a programok mellett.

Tervek:
Szeptemberben: Paks atomfutás 33 km
Majd pedig a Spar maraton

Aztán meglátjuk mi jön össze. Emellett pedig igyekezni kanyarodni a fordulókban. Mindenképp könnyebbség, hogy a munkahelyeim száma megcsappant: most már csak egy van. Saját döntés, és mint kiderült, jó döntés :)

Na de most aztán futásss!!!!

És igyekszem majd ezután többet jelentkezni I promise :)

Szólj hozzá!

Hát itt volnék :) Megnéztem: nov. 5-én írtam utoljára, hűűűű de ciki :)
Azt hiszem itt kéne boncolgatnom az okokat, csak röviden:
1. Novemberre egy kicsit megszakadtam a munkától egyszerűen semmire sem volt időm. Bár élveztem a munkát is, rettenetesen hiányzott a futás, és ha írtam volna róla, még jobban rosszul éreztem volna magam.
2. Januártól hiába sikerült újra belevetnem magam, amikor írhattam volna, inkább tornáztam, elkezdtem 2 kg-s súlyzókkal edzeni, ami azt hiszem most már egész szépen meglátszik. Ez általában este 11 körül történt, utána már nem vitt rá a lélek, hogy írjak.
3. Hiába volt mindig eszembe akár futás közben is hogy erről meg arról hogy fogok írni, meg milyen jó, mire a géphez kerültem volt más dolgom, mivel általában csak dolgozni ülök a számítógéphez, így ennyiben kis is merült a dolog.

Hát ez mégis hosszúra sikeredett :)
Na de ennyit a múltról, jön a jelen.
A héten vasárnap meg a vivicittára Pestre, jaj boccs szögedi vagyok: Pöstre :) és vannak tervek. Múlt héten futottam egy húúúúszast, és abból ítélve megállapítottam, hogy bennem van egy 2:10-es célidő, de majd csak meglátjuk.

A múlt heti futáska 2:07 lett, nagy széllel, nagyon kevés frissítővel, ami rettenetesen hiányzott. Rájöttem, hogy most úgy jobban lett kedvem gyorsabban futni. Mostanában (az utóbbi 2 évben) úgy vágtam neki a futásoknak, hogy futni jó, de nincs kedvem gyorsan, csak szép kényelmesen. Múlt hét vasárnap még a 15 km-t is úgy futottam, hogy bennem volt: igyekezz. Mondjuk fáradt sem voltam inkább szomjas. A KÖZKIFOLYÓkból rettentő hideg víz folyt, így két kortynál többet nem tudtam inni, azt is először felmelegítettem a számban (de hülyén hangzik, mint egy hörcsög). Hazamentem és megittam legalább 2 l folyadékot. Ami még a sztorihoz hozzátartozik, hogy jól leégtem MÁRCIUSBAN!!!! Látszik az óra nyoma a csuklómon :) Az arcomról meg hámlott a bőr. De megérte :)

Hétfőn Szabis futás volt, gondoltam kocogunk egy tízest, ehelyett 14-es lett, de ez is jól esett. De mivel már egyébként is kerülgetett valami nyavalya, bár én sosem vagyok beteg!!!! de ez az egybeni edzés szerintem kicsit felgyorsította a folyamatokat és két napig lázas voltam. Persze dolgoztam, meg dolgozni kell, ráadásul elég hajtós hét volt, de két nap kimaradt a futás. Utána ment minden a maga medrében.

Téli futásaim alatt volt 3 nagyon emlékezetes élményem:
1. újévi futás Szabival és Ádámmal - szupi volt
2. -18 fokban futni és kapni egy nagyon jófej beszólást :)
3. az idei első flow, amikor 4 percet javítottam a "téli" távon

Ezeken kívül persze minden futás egy élmény és tök fura belegondolni, hogy már 14 éve futó vagyok!!!!!!!!! Jövőre jubilálok :) Jövőre a 10. maratonomat egy emlékezetes helyen szeretném tölteni, persze a New York maraton az álom, de lehet azért beérem egy közelebbi hellyel is :)


 

3 komment

05.
november

49. Negatív

norcsifut  |  4 komment

De én még mindig pozitív vagyok! :)

Nem is tudom hol kezdjem... Talán ott, hogy miért maradt ki egy teljes hét a futásból. ó máj gád! egy teljes hét!!! Bár nem akarom túl részletezni, történt egy szomorú dolog a családban, amitől nem volt kedvem semmihez. Dolgozni, persze dolgoztam, de ott vagy gyerekekkel vagy felnőttekkel vagyok körülvéve, szóval nincs idő gondolkozni. Ez így jó is volt, munka munka munka. De kerültem a gondolkodós helyzeteket...

Most ott tartok, hogy lemondtam. Mármint a siófoki terveimről. Nem akarok felkészületlenül menni. Egyelőre örülök, ha heti 2-3-szor kijutok futni és aludni is van időm mindemellett, nem hogy még koncentráljak valami kötött edzésre.
Jövő héttől nyelvi hetek lesznek a suliban, ráadásul felkértek, hogy legyek teljes állásban, aminek nagyon örülök, csak hát úgy hogy van egy másik teljes állás, már egy kicsit húzós lesz. De lehet erre nemet mondani?! Nem baj, majd 80 évesen pihenek, most pedig élvezem, hogy milyen szerencsés vagyok, azt csinálom, amit szeretek. Így a napjaim kb. így néznek ki: fél nyolctól munka az egyik helyen, délután 4-ig, majd hazarohanás, készülgetés, ebéd stb. fél hattól kezdés a másik helyen este 9-ig. Hazajövés, készülés a másnapi órákra. Egyszerűen nem tudok felkelni 5-kor, hogy kimenjek futni. Szégyen nem szégyen, muszáj legalább 6 órát aludni, hogy bírjam. Mondjuk így nem vagyok fáradt, szóval jó, csak baromira hiányzik a futás.
Ha véletlenül van egy kósza órám, biztos rohanok ki futni (már a futáshoz is rohanok:). Hát nem tudom, gyakorolni kell időt beosztani.

A héten szünet volt az egyik munkában és festés a lakásban. így már sikerült kétszer kijutnom, ma meg holnap is szeretnék, de megfáztam, amit teljes meglepődéssel fogadtam, már nem is tudom mikor fáztam meg utoljára... Mindegy, ha nem leszek lázas, tuti kimegyek.

Egyébként meg mondtam már, hogy nem csak melegben, nyáron, hanem ősszel is imádok futni. Még most nem kell annyira beöltözni, az ősz színeit meg nagyon szeretem. Ennek ellenére már megint várom a hóban futást, a téli beöltözős futásokat. Konklúzió: futni bármikor jó! (nekem, csak jussak el odáig)

Elkalandoztam egy kicsit, most pedig próbálok visszakalandozni.

I do my best! :)

4 komment

05:25:41
Nem egy szép idő, sőt életem egyik legrosszabbja, de hát ez van.
A volt a baj, hogy tényleg elhittem, hogy 5 órán belülire tudom szorítani. Egész jól összejött az edzés szeptemberben, volt még hosszú is, bár rendszeresnek azért nem mondanám. Az időim is javultak, félmaraton után még csak izomlázam sem volt, úgyhogy tényleg kicsit értetlenül állok a dolgok előtt. Hogy elkeseredtem, azt nem mondanám, csak rossz belegondolni, hogy mennyit kell még várnom, hogy újra megpróbáljam. Már hiányzik és most valahogy duplán. Szeretnék már egy új PB-t... De majd csak eljön, még van időm 80 éves koromig... :)

Mindennek ellenére imádtam az egészet (leszámítva 2-3 km-t, azt annyira nem imádtam:) és kerestem az okokat, hogy ez miért így jött össze.
Először az okok, kis elemzés:
1. Szerda-csütörtök- péntek hőemelkedéssel küszködtem, torokgyulladással, meghűlésfélével, ezt a futo.blog-on pedagóguspestisnek emlegették, valószínűleg, hogy az lehetett. Ezért nem mertem csütörtökön kimenni futni, féltem, hogy komolyabbra fordulhat...
2. Valószínűleg a pihenés sem volt elegendő a múlt héten.
3. Rosszul kajáltam múlt héten: rendszertelenül, össze-vissza. Szombat is katasztrófa volt ebből a szempontból és valószínűleg ez nyomot a legnagyobbat a teljesítményemen: reggeli, vacsora kimaradt. Csak ebédeltem, az sem maraton előtti kajának való volt.
4. A meleg. Ennyi.

És a verseny: Szabi futótárssal teljesítettem az első 33-34-35-öt. Nem tudom pontosan, valahogy már megint nem figyeltem a km-táblákat, csak 39-től. Szóval szerintem elég jól mentünk a feléig (02:19 lett) utána jött nekem egy holtpont (ilyen sem volt még nekem) bár ezt akkor nem érzékeltem, talán a melegtől volt, mert amikor árnyékosabb részre értünk rendbe jöttem.

Aztán jött egy fordító, ahol először jelentkezett: hányingerem lett, picit megszédültem. De rögtön árnyékba vonultunk és jobb lett, aztán jött a frissítő, nagy nehezen legyűrtem egy müzliszeletet (jó volt, jó ötlet, köszi szervezők!) és jobb lett. Leesett a vércukor- gondoltuk. 16 km-től szőlőcukrot ettem, izoitalt végig ittam, vizet is sokat. Áttértünk a Pesti oldalra. Itt nyújtottam egy kicsit (én szoktam maraton közben, mert egy kicsit újjászületek tőle, megéri az az 1-2 perc) Még talán egy km-t tudtam ez után Szabival futni, majd megint visszatért a hányinger, gyomorfájdalom. És kész. Belegyaloglás. Szabit elengedtem és itt mondok köszönetet neki: Nagyon köszi Szabi, hogy kitartottál és nem akartál otthagyni és segítettél! Tényleg jól esett!! :)

Azért nem volt teljes séta, néhol próbáltam a futást, de pár 10 méterig ment csak, az egyik elinduláskor kaptam egy óriási ovációt egy egész szlovák vagy cseh (nemtom) csapattól, nagyon jófejek voltak!
A következő frissítőnél meg egy kicsit végem volt. Próbáltam összeszedni magam, meg minden ami ezzel jár... frissítettem, ettem ittam és elindultam. Innen már lassan csoszogtam, hogy hátha jó lesz. 36 után éreztem, hogy rendbejöttem és egy kicsit bedühödtem, mikor még messze, de megláttam a záróbuszt. Több se kellett, onnantól kezdve még az emelkedőknél sem álltam meg és a frissítőknél sem. Pedig nem nagyon tudok inni menet közben, de ekkor már nem érdekelt! Futottam ahogy bírtam és vigyorogtam ahogy szoktam. Rengeteg biztatást kaptam, még egy teli furgonból is (autósoktól ritka) Saci néni is rám mosolygott, annyira kedves! Fotós is biztatott, a frissítőknél is a srácok szuper volt. És a befutás is nagyon nagy élmény volt!!
Az a baj, ha ez egyáltalán baj, hogy annyira szeretem a maratonokat, persze az összes futórendezvényt, de valahogy nekem a maratonok jönnek be a legjobban. Ott egész más a futók hozzáállása, a hangulat meg a táv. És én addig biztos ezt fogom csinálni, (még ha ilyen béndzsa idővel is) de amíg vigyorogva tudok futni, jó kedvvel, másokat biztatva. Addig engem minden évben meg lehet találni egy-egy maratonon. Ez már hozzám nőtt. Szeretek rá készülni, még ha nincs is rá időm, szeretek futni, a természetben. Szeretek embereket megismerni, akik ugyan olyan bolondok, mint én. És a futókról mindig kiderül, hogy milyen jófejek és segítőkészek. Szóval ennyi a sztori.


 

16 komment

Nem tudok élni nélküle, hát élek vele...
Persze mi mással, hát a futással!

Rég nem írtam már megint, de holnap maraton, így gondoltam írok egy kis ráhangolódó írást.
Edzegettem, ahogy időm engedte, még futottam egy hosszabbat is - 23 km-t, nem volt rossz, de valami nagy motivációhiány vett rajtam erőt.. érdekesen sikeredett.
Ehhez képest múlt hét vasárnapi 9,4-es km-emen (bejáratott útvonal) javítottam 1 percet minden tervezés nélkül. Nem is úgy indultam neki... Hát ez egy kicsit erőt ad.

Rendeltem futóblogos polót, de sajnos csak tegnap adták postára, így esélytelen hogy abban fussak, pedig hogy elterveztem... Persze nem én vagyok a szomorúság mintaképen, így egyből túllendülök eme fajta "szomorúságokon".
Mert rögtön kapom a szépet és jókat: tanítványaimnak meséltem a maratonról (a kisebbik tanítványaimnak) és ilyet kaptam:
"Nóra néni, én vasárnap szurkolok majd magának, szívből!"
Annyira aranyos! És nagyon jól esett. Milyen szép is lenne, ha csak egy olyan lenne, mint én, hogy a tanára példáján kezd el futni. Nem kell maratont, csak sportolni...

Teljes gőzzel a maratonra koncentráltam a héten: minden este erről olvasgattam, hogy fejben is tudjam, hogy hogy kell maratont futni :) először a jobb vagy a bal láb?
Terv persze már megint van A meg B terv.
A terv: 04:45-ös örömfutás.
B terv: örömfutás.
Az egyik terv úgy is sikerülni fog :) Szerintem nem leszek csalódott bárhogy legyen is. Mert ugye a maraton azért több dolgon is múlhat...
Ma még futok egyet, átmozgatok. Aztán hajrá!!!
Most pedig irány a munka.

Holnapra pedig:

It doesn't matter how slow you go,
as long as you don't stop...

 


 

4 komment

02:29, 30 fok, 15. félmaratonom.

Ezek a számadatok.
Élményeim:
Kezdjük azzal, hogy már a múlt heti bejegyzésem után eldöntöttem, hogy most tényleg nem fogok foglalkozni az idővel és egy cél volt: jól érezzem magam végig. Tudom, hogy bírom a meleget, csak lelassít, úgyhogy azzal dolgozunk ami van :)

Szegedi futótársakkal mentünk, az első már nem tudom hány km-t Szabival és Beával futottam, majd Szabi elhagyott minket. És életem első olyan futása volt, ahol egyáltalán nem néztem a km táblákat. Az elején mindjárt elfelejtettem az órámat is elindítani, így duplán furcsa volt.
Akadt biciklis vasember kísérőnk pár száz méteren. Csoda, hogy felismert Peti, bár biztos a felirat segítette a hátamon, mert különben úgy néztem ki, mint aki éppen futócuccban strandol kissé csapzottan... A slagos frissítést mindenképp ki kellett használni :)
Beának ez volt az első félmaratonja és nagyon ügyesen végigvitte ebben a nagy melegben, úgy, hogy sose edzett melegben, ezért nagyon-nagy gratula neki!
Öröm volt futni, jól éreztem magam végig. Egy kicsit megkapott a nap, ezen kívül semmilyen fájdalmam nem volt és most sincs. Egyébként mindenkire vigyorogtam, biztos a napszúrás lehetett az oka... Az utolsó 3-4 km-en már szinte mindenki gyalogolt, sokat kellett kerülgetni. Nem is emlékszem olyan versenyre, ahol ennyien belegyalogoltak... A meleg miatt lehetett, de biztos megvolt az okuk rá, inkább mint, hogy rosszul legyenek. Frissíteni 3 helyen izóztam, a többi helyen csak víz. És így pont jó volt, elég volt. Maratonon is hasonlóan fogok, csak ott még a szőlőcukrot is bevetem.

Úgy érzem menni fog az a maraton is. Hűvösebb lesz és máshogy fogom beosztani az erőmet. Vannak terveim is edzés terén, és igyekszek most ésszerűen megtervezni az időmet, hogy mikor menjek edzeni. Mert ez most nagyon fontos lesz nekem! Páros számú 8. maratonom lesz, ezért illő egy szép kis időt futni. Apró célnak legyen inkább csak a 04:56-os PB-m megdöntése, aztán meglátom mi lesz belőle.
 

10 komment

Tudom, tudom, már megint kések, szünetelek stb.
A legutóbbi bejegyzésem óta nyaraltam (Balatonoztam), lánybúcsúztam (nem az enyém, de azért odatettük magunkat:), és szert tettem egy második állásra (fantasztikus). Összefoglalva: nem unatkoztam és azt hiszem ezután sem fogok. Nagyon jól érzem magam, sokat kell dolgozni, de imádom, ám mégis van egy kis bökkenő: a futás!!!! Nem hagyom abba semmi kedvéért, csak bele kell rázódnom, hogy a napomba hova tudnám bezsúfolni. Eddig elég nehezen ment: vagy le kellett rövidítenem a tervezett távot, vagy el sem sikerült jutnom odáig. Úgyhogy most ezen stresszelek, de persze megoldom :)

Az augusztus a fent említett okok miatt el lett lazázva. Nem vagyok naív, a 2 órán belüli álomidő marad novemberre, ez már ugrott. Most a újabb célkitűzés: 2:15-ön belüli futkorászás.
Viszont a maratont szerintem meg tudnám javítani, ezt majd a félmaraton után fogom végiggondolni.
Ettől függetlenül várom már nagyon a vasárnapot. Ez az időeredmény mizéria nem tudja elvenni a kedvem a futástól. Lehet, hogy csak túl pozitív vagyok...
Nagyon ideges tudok lenni, ha nem jutok ki futni, főleg, ha be is tervezem és ez már nem egyszer előfordult az utóbbi időben... És ha a vasárnapra gondolok ki tudnék ugrani a bőrömből. Csak azt sajnálom, hogy addig nem érkezik meg a futóblogos póló, amit rendeltem, muszáj lesz az saját feliratozású pólomban futni :)

2 komment

08.
augusztus

44. Bocsi blog!

norcsifut  |  6 komment

Ezennel bocsánatot kérek a blogomtól, hogy elfelejtettem a születésnapját :) Ami nálam igazán nem meglepő. A dátumokkal hadilábon állok, névnapok, születésnapok - még a sajátom is. Nem felejtem el, csak fáziskésében vagyok. Úgyhogy utólag is: Boldog szülinapot blog! :)

Na és a futás. Ami a legfontosabb. Nem is tudom leírjam-e a két hetemet. Egy kicsit lazábbra vettem a 30 km futása után. Múlt héten pedig ismét melegben futhattam. Ami nem is gond, csak! nagyon fura érzés mostanában futni, egy kicsit gyengének érzem magam. A táv végére általában rendbejövök, de van olyan rész, ahol legszívesebben leülnék és csak néznék ki a fejemből, vagy aludnék. Nem tudom miért van ez. Én vitaminhiányra gyanakszom...

De azért a múlt hét:
Sze: 6,7 km 43:25
Cs: 6,7 km 45:00
na igen, ez már itt nagyon rosszul esett. Nagyon fáradtnak éreztem magam, a lábaimat is...

Sz: 12 km 01:17 az első 5 km közel szenvedés volt, bőven 7 perces ezrekkel, bár lassú futásnál nem is az iram a fontos... De akkor is, főleg ahogy éreztem megint magam: a vádlim folyamatosan görcsölni akart. ezt sem értem. MIÉRT? Rendszeresen szedek magnéziumot, kálciumot... Rejtély, legalábbis nekem. Aztán jobb lett, visszafele megpróbálkoztam a tempó futással is, jól ment.
Az utolsó 1 km-en összefutottam - szó szerint - egyik régi-régi futótársammal. Rég láttam, legalább egy éve, és akkor is futás közben találkoztunk. Amikor még Csabacsüdön laktam együtt mentünk félmaratonokra és maratonokra. Hát muszáj volt egy kicsit megállni - mivel ellenkező irányba ment...

Erre a hétre sok terv van futással kapcsolatban persze, jövő héten pedig nyaralás egy kicsi, Siófok vagy Balatonlelle, futás szempontjából mind a kettő remek választás lehet :)

A fáradtságra csak egy ötletem van: L-karnitin. Nem tudom kipróbáljam-e. Sok helyen olvastam, hogy ezt szedik a futók, sportolók. Még utánaolvasok, hogy miket lehetne, mert az biztos, hogy pihenőnap után sem javul.

És már csak 3 hét és félmaraton. Kííííváncsi vagyok :)

6 komment

Úgy gondoltam ez a 30 km külön bejegyzést érdemel :)

03:35

Azt szerintem mondanom sem kell, hogy szuper volt. Elejétől a végéig!
A vasárnapom úgy indult, hogy viszonylag sokáig aludtam, majd pedig egy jó kis vasánapi ebéd+ délutáni fél órás szundítás után rájöttem, hogy már négy óra és el kéne lassan indulni, mert rám sötétedik a végére. Az volt az alap, hogy nagyon a fejembe vettem, hogy már pedig én ezt megcsinálom, egyedül is. Eléggé ki voltam már éhezve a futásra + ez a távolság is régóta érlelődött, hogy meg kéne csinálni.
Szegeden maradt a futógatyám, de még ez sem tartott vissza: ha kell anélkül is, bár vicces lett volna. DE! Találtam egy ősrégi reebok (asszem így kell leírni) hosszú gatyát a szekrény mélyén. A gumírozása nem volt valami erős, varrtam bele gumit. Majd mikor felhúztam, úgy néztem ki, mint aki épp búvárkodni készül, így fogtam az ollót és egy az egyben levágtam és térdnadrágot készítettem belőle. Szerencsére nem tekeredett fel az anyag, meg nem is szalad föl a szál. Így rájöttem, hogy milyen remek szabó lenne belőlem :)

Na igen és elindultam. Csabacsüdről Kondorosra futottam át -> oda-vissza 26 km, majd Szarvas fele Csabacsüdről 2 km -> oda-vissza 4 km, így összesen 30. Mindezt végig a kerékpár úton, amit érzett a lábam, rég futottam ennyit aszfalton. Az első 3 km nem esett valami jól telehassal, de próbáltam nem gondolni rá. Így legalább nem kellett semmilyen szilárd frissítés, a déli süti végig kitartott :) Út közben összesen 5 KÖZKIFOLYÓ volt és sikerült mindet is működtetni :) Ráadásul mindegyikkel ugye kétszer is találkoztam, nem is mindig vettem igénybe eme szolgáltatást.
Az első lassú km-ek után beállt a tempóm 6 perc körülire (6-6:15) és ez ment is 16 km-en keresztül, majd kezdtem lassulni.
Az idő eleinte párás meleg volt, majd csak meleg és lassan kezdett hűlni. De most így ideális volt. Úgy érzem, a hőségben futások jól megedzettek. Határozottan úgy gondolom, hogy ezeknek köszönhetem, hogy gyorsultam egy kicsit, és kellemes időben hosszabb távon sem fáradok el olyan gyorsan.

Út közben láttam sok kutyát, jófejek voltak :) két fenevad, vérengző kiscicát, akik rohantak hozzám, hogy megsimogassam őket, sajnos muszáj volt megállni, féltem, hogy nekem támadnak, utána bele kellett húznom, mert üldöztek, alig bírtam lerázni őket :)
Na meg sok értetlenkedő embert, akik nem értették, hogy mi a fenét csinálok. Érdekes emberi viselkedés, hogy ahogy felbukkanok, megdermednek és hosszasan, pislogás nélkül bámulnak. Ilyenkor elgondolkodok, hogy vajon tudatában vannak-e annak amit csinálnak? Érdekes. Érdemes lenne egy pszichológiai elemzésre. Jó persze nekik egy különleges állatfaj lehetek, mert arra igen kevés futó fordul elő, sőt bátorkodok kijelenteni, hogy momentán egy sem, szóval valahol érthető. Ja igen. És a faluban egy emberke, aki ismer, nem egyszer találkozok vele futásba menet, látván a stopperórát a kezemen vihogva megkérdi: Na mivan? időmérés is lesz hehehe!!!!???? Az embereknek néha fogalmuk sincs. És ezt csak amolyan elmélkedésnek szántam. Az elmúlt 12 év során elég sokszor megkaptam: fogyózol, miért nem mész busszal hehehe, neked mennyi szabadidőd van (mindezt a kocsmába menet) stb. És nekik még mindig nem tűnik föl!!! Fura, hogy másoknak mennyire nem természetes a sport, a mozgás.
Na jó, ez nem tartozik a 30 km-hez. Szóval. 25 km környékén kezdett egy kicsit beállni a combom, így megálltam nyújtani egy kicsit, ami egy darabig jól is esett. De aztán visszatért. Sikerült megtalálnom a környék egyetlen pocsolyáját, úgyhogy az utolsó 6 km-en úgy néztem ki, mint egy terepfutó vihar után.

A lényeg, hogy megcsináltam, jól esett, most is jól érzem magam, a combomban érzek egy kis fáradságot, ezen kívül semmi. Úgy gondolom, hogy a maratonra reális lesz a 4:30-as álomidő, a félmaratonra talán egy kicsit necces a 2:00, erre kell még egy-két gyorsító edzés, meg hill. még a 2:10 belüli idővel is elégedett lennék, és majd a novemberi siófoki félmaratonnál lehetne cél a 2:00, az már valószínűbb.

Ja és már alig várom a következő futást, persze, jó lenne már ma, de még nem lehet, úgyhogy nyugi nekem is :)

P.S.: Volt egy fura érzés a bal térdemben, ami futás előtt is, futás közben kétszer, meg utána is előjött. Nem nevezném fájdalomnak. Olyasmi lehetett, mint egy áramütés. A derekamból indul ki és határozottan érzem, ahogy lesugárzik a térdembe és ilyenkor zsibbad és megbicsaklik a térdem, mintha össze akarnék rogyni, mint egy rongybaba. Nagyon fura és egy kicsit félelmetes érzés. Talán idegbecsípődés lehet? Remélem csak ennyi. Nincs valakinek ötlete mi lehet ez?

12 komment

Itt volnék. Múlt héten nem tudom mi volt velem, vagyis tudom, elég sok lehangoló és szomorú esemény történt, így elmaradt az írás. De most pótolván itt volnák. :)

És hát 2 hete:
K: 5,5 km 38:09
Sz: 9,4 km 01:01
Cs: 5,5 km 37:29

Hétvége: buli + pihenés, bár amikor ott voltam nagyon megbántam, hogy nem vittem a futócipőt, de hát ez van. Nem gondoltam, hogy lesz lehetőség. Tanulság: futócipőt mindig vidd magaddal bárhová mész!

Múlt hét:
H: 9 km 48:48 Ami még még mindig misztikum. Elég sok időjavítás, ha ez így igaz. Új futótársammal, Lacival futás, aki persze jóval gyorsabb nálam. Egy amolyan dumafutás volt. Este 10-kor indultunk, kellemes idő volt és persze sötét. Még sose futottam át Új-Szegedre, meg a hidakon, ami nagyon jó élmény volt. Kifejezetten szép éjszaka (is) a város. Lehet Laci hatott rám ösztönzőleg és tényleg ennyit gyorsultam? hú nóz? Ezért muszáj lesz máskor is együtt futni, hogy kiderítsük. serlok hólmz. :)
Amúgy nagyon dezsávű érzésem volt, középiskolás koromban edzettem unokatesókkal, akik sokkal gyorsabbak voltak nálam, és nagyon ösztönöztek (az egyik 3:25 alatt futotta a maratont). Akkor már az 5 perces ezrek is simán mentek. Lehet megint eljön az az idő. Jó volna... :)

A hét többi részében igen szomorú és döbbenetes dolgok történtek. És sehogy sem jött össze a futás. Vasárnapra már elhatároztam a 30 km-t, de úgy gondoltam, hogy szombaton azért elmegyek egy 5 km átmozgatósra, amit csak a szakadó eső, villámlás, viharszerűség akadályozott meg. Ekkor már igen erősen jelentkeztek az elvonási tünetek, ami a másnapi 30 km-t eredményezte.

V: 30 km 03:35 de erről egy külön bejegyzésben:)

1 komment

És ez már az utolsó rész a visszatérés részekben, mivel nem lesz több eltűnés :)

Tehát vége a vizsgáknak, meg is lett ünnepelve, hogy vége, jó alaposan. És most már jöhet bármi futás a legeslegelső!

A múlt hét egy belerázós hét volt:
K: 5,5 km 39:34
Sze: 6,3 km 45:37
Cs: 3,6 km 47:09

Ezek a futások délelőtt 10-től vagy délután 3-4 km környékén történtek, úgyhogy mondanom sem kell, hogy a 30 fok garantált volt...

V: 16,4 02:05
Egy hű de szuper futás volt Szabi futótárssal és az új futótárssal: Beával. Meg is egyeztünk, hogy alapítunk egy külön kis futóklubot :) Mivel 7-kor indultunk, ezért ránk is sötétedett, így még jobban esett. A levegő is lehűlt és új élmény volt naplementében, szürkületben látni az én kis futókörnyékemet. Kicsit meglepődtem magamon, hogy milyen jól esett hozzátéve: 3 óra alvás és mintha az utóbbi egy hónapban csak ilyen 15 km körüli távokat futottam volna. Mondjuk eszembe nem jutott, hogy nem fog menni, de azért jogosan gondolhattam volna, hogy necces lesz. Úgy látszik a 15 km futások már benne vannak a lábamba :) Na jó, ez csak bolond elmélkedés, elég nagyképűen hangzott, egyszerűen annyi volt az egész, hogy jófej futótársakkal repül az idő! Remélem mihamarabb össze tudjuk hozni a futást, meg az éjszakai futást is! tök buli lenne.

Most már semmi sem állíthat meg, hogy szuperül sikerüljön végre az a félmaraton szeptemberben, elsődlegesen ez a cél. Legalább 01:59. Annyira jó lenne végre valami jó kis eredményt felmutatni (elsősorban magamnak) és azt hiszem itt be is fejezem a dolgot. Mármint ezt az időcélkitűzésesdit, mert más dolgokon töröm mostanában a fejem.
De erről majd máskor :)

A lényeg, hogy sikeresen beindult a gépezet :)
 


 

10 komment

Igen, nehezen jön össze a heti 5 futás. Nappal vizsga, tanulás, este tanítás ez így sok és a fennmaradó "lyukas" félórácskákban eljutok futni, amikor is le kell faragni a km-ekből, mert nincs idő, de legalább el tudtam indulni. Így marad, hogy hétvégén gyűröm.

Így a múlt hét:
Hétfő: 5,5 km 40:51 lassú felvezetés, lassú levezetés + fartlekezés
ja és elmaradhatatlan 35 C.

Szombat: 4,5 km 32 perc lazán, lazulva, sötétben, este 9-kor indulva. :)

Vasárnap: 12 km 01:25 Sokat gondolkodtam, hogy inkább hétfőn futom meg a dolgokat, de aztán reálisan látva, hogy kerti-parti utáni nap nem lesz nagyon "kedv" és erő futni, így nekiindultam. Melegben futottam, mint mindig (du. 1-kor) és sikerült megpirulnom. Belepirultam a futásba. Nagyon jól éreztem magam. Tudom-tudom már unalmas, hogy mindig ezt írom, de hát ez van.:)
 

Az edzéstervben 16 km szerepelt hosszúfutásnak, de nem akartam ész nélkül kezdeni, óvatos kezdés, majd bátrabb belelendülés a terv. Nem vagyok naív, és nem kergetek hiú ábrándokat, hogy a héten jobban összejönnek a futásra szánt idők, de I'll do my best aztán meglátjuk. Igyekszem, no. Már csak 2 hét a vizsgaidőszakbóóóóól!!!!!!!!! És nekem csak a futáson jár az eszem - Na de Nóri!  Megyek is tanulok :(

12 komment

Egyre könnyedebben veszem a futást. És azt nézve, hogy mennyit kényszerültem kihagyni, ez felettébb örömteli (hogy ne hangozzon túl ömlengősen:)

Most már tényleg csak ennek a vizsgaidőszaknak kéne már vége lenni, mert úgy érzem, hogy tanulásilag totál leeresztettem. Már tervezem a nyaram: nappal futás kedvemre, este tanítás kedvemre. De szép is lesz!

Na de a múlt hét (vagyis még ehét:)
A vizsgák miatt csak hétvégén jutottam el a futás lehetőségéhez. Pénteken is eljuthattam volna, de délben aludtam, mert elég sokat kivett belőlem a hét, délután-este meg vendégek jöttek hozzánk, aminek persze nagyon örültem :)

Így hát szombat: 6,3 km 46:08 600000 Celsius :) Sikerült 3 körül elindulni, tényleg 35 fok volt árnyékban. Vittem magammal fél liter vizet, locsoltam magamra meg ittam. De nem bántam a meleget. Tetszett. Igaz lassított amennyire csak lehetett, de nem is szándékoztam száguldozni. Futás közben azon gondolkoztam, hogy ha így haladok, akkor a maratonon csak testalkatom fog megkülönböztetni az afrikai futóktól :) Na meg az egyre szőkébb hajam :) ja igen és az is eszembe jutott, hogy amit leadtam kilókat, azokat most a hasamban és a vizes palackban cipelem magammal (mert még futás előtt is teleittam magam biztos ami biztos:) Ezért érdemes nyárra fogyni, hogy elbírd a vizet is :)
Azt hiszem ennyi magasröptű gondolat jutott eszembe.
Mindössze 3 hasonlóan elmebeteg futóval találkoztam össze. Akik meg nem futottak láttam, hogy azon gondolkoznak, hogy vajon hívják-e a diliházat, mert az nem normális, aki 40 fokban tűző napom fut. :) Végül sikerült elszaladnom az ápolók elől :)

Vasárnap: 9.4 km 59:43 Nagyon könnyűnek éreztem a futást, nem volt célom időjavítás a könnyed futás terén, de sikerült. Igazából most dolgozom fel lelkileg, hogy nem is akartam, de mégis gyorsabban futottam. Igaz, hogy már megint kitörte a cipő két helyen a lábam, de már ez sem zavar. Futhatok és kész, az meg majd begyógyul, vagy nem.
Sok futó és sok kutya volt. Jó volt. Ja és igen nagy fű. Úgy érzem néha, hogy szénaboglyában futok, mert a körtöltésen nagy a fű, a másik töltésen meg már le van vágva, de ilyen boglyákba van összehordva vagy mi. Szóval télen a hóval küzdünk meg, nyáron meg a fűvel. Ilyen ez. De még ez sem visz rá, hogy a városba fussak.

Az edzésterv-készítés folyamatban. Jövő hét még necces lesz, kevés alvás, sok vizsga, de már "csak" 3  hét és elfogynak a vizsgaidőpontok!!!!!!! Hűűű de várom már! Ennyire még sosem vártam. Azt hiszem öregszem :) Mármint tanulás terén, vagy ez csak valamilyen mélypont? (ez csak költői kérdés, de ha tudja valaki rá a választ elfogadom:) Ez már a sokadik vizsgaidőszakom, de ilyen még nem volt... Egy kicsit motivációhiány is talán. De ettől függetlenül még mindig úgy érzem, hogy el fogok végezni egy két szakot, ez csak erre a vizsgaidőszakra vonatkozik...szóval már megint nem vagyok nóóóóóóóóóórmális. De ez van. Futás, kutyák, nyelvek, tanulás ja és pezsgés és heppinesz förevör (hű de csúnya ejnye-bejnye, mindegy majd tanítványoknak nem szólok a blogomról :)

Na ez is ritka vegyes-felvágottra sikeredett :)

Száz szónak is egy a vége: FUTÁS!

4 komment

Végül szombaton nem tudtam futni mégsem, olyan egyszerű oknál fogva, hogy egész délután fájt a gyomrom, nem tudom mi volt vele, de estére jobb lett, amikor meg házibuliba voltam hivatalos.
Ebből már sejthető milyen volt a másnapi futás:) Kb. 5 óra alvással a hátam mögött, egész éjszakai mulatozással, de futottam. ÉS JÓ VOLT!!!! Lábfájdalom ohne.

5,5 km-t mentem, megfordult a gondolat, hogy jó lenne több is, de aztán jókislány módjára lebeszéltem magam róla. Szép lazán kezdtem, kicsit túlöltözve. Legalábbis nekem már jobban esett volna ujjatlan pólóban szaladgálni, meg nem nyakig zártban, de majd legközelebb.
Annyira jó érzés volt fájdalom nélkül futni, mondhatni furcsa. Az utóbbi időben nem ehhez szoktam. A táv második felén éreztem a kialvatlanságot, és emiatt fáradtam is, meg elszomjaztam a melegtől, de ennek ellenére tökéletes volt.

Úgyhogy összeeszkábálom a felkészülési tervemet az őszi félmaratonra meg maratonra és belecsapok a lecsóba. Persze szép fokozatosan.
Úgy alakulnak a dolgaim, hogy minden este 9-ig dolgozom, utána meg már nem valószínű, hogy van erőm futni, ezért a melegben kell edzenem, de nem bánom. Jó lesz. Leporolom a baseball sapkám, beszerzek kulacsot (az ötlet by Peti) és gyűröm. Be vagyok sózva.
 

7 komment

Ennyit arról, hogy majd írok egy-két nosztalgia bejegyzést. Egy kicsit felpörgött az élet, ami nem is baj, mert azt csinálok amit szeretek (tanítok, még hozzá inglist), csak ez a fránya vizsgaidőszak ne lenne, de már csak egy hónap... és most jön nálam a lottó-reklám: MENNYI?!!!!!!!! Hát igen egy hónap. És hiába "csak" egy hónap ilyen esetben mindig rettttttentő lassan telik. De evvan, csak pozitívan :):)

FUTÁS. Pihenés 3 hét, és két nap. Ez is sok. Már nagyon-nagyon hiányzik. A callaneticset is felfüggesztettem, mert az nekem valahogy a futás velejárója volt. Nem vagyok az az otthon tornázgatós-aerobikozós fajta, mert én az a szabadban futkározós fajta vagyok. A Callanetics meg azért kellett nekem, mert futás mellett nagyon jól lenyújtott. De nem szándékozom feladni. Most beindul a futás, beindul a cal. is.
Mai nap tervezem az első futásom és várom. Kíváncsian.

LÁBAM. Nem dobtam ki azt a bizonyos utcai cipőmet, viszont vettem bele sportcipőbe való talpbetétet és sokkal-sokkal jobb. Most már szinte biztos vagyok benne, hogy ez volt a baj. Így már nagyon kényelmes. És azóta kb. 2 hete meg se mukkan a sípcsontom. Remélem ez ma is így lesz. Annyira szeretném. De majd jövök beszámolni. És ez egy ígéret, amit betartok :)

FUTÁSRA FEL!

4 komment

Volt egy egyességem saját magammal, én már csak így szoktam egyességeket kötök magammal, csak össze ne vesszek rajta :)

Ez az egyesség az volt, hogy ha kedden kimegyek futni, és fáj a lábam, akkor a szombati maraton lefújva. Elindultam: új futónadrág, új futózokni (nem kompressziós, de mindegy ez külön bejegyzést érdemelne), felavatás és az első lépéstől kezdve, mintha késsel szurkálnák a sípcsontomat. Elviselhető volt a fájdalom és tudtam, hogy ha bemelegszik elmúlik, de rájöttem, hogy már nem hagyatkozhatok erre, egy maratonnál nem, úgyhogy 20 méter után visszafordultam. Hát mit mondjak... nem esett jól... A könnyeimmel küzködtem, a dühvel, hogy miért jött ez egyáltalán elő nálam? A futócipő miatt: ki van zárva már kb. 4 hónapja használom, nincs is annyi km benne, de már eleget használtam, hogy rájöjjek az én lábamra való-e. A szezon kezdete miatt? Szerintem ez is ki van csukva, mert január volt nálam a szezon kezdete...

Hazajöttem és ezen agyaltam. Majdnem egy hete nem futottam, kenegettem az erős kenőccsel 5 napig, napi kétszer, különben meg 3 napig szabadna és ez sem használt. De azt hiszem rájöttem... Az utcai cipőmmel lehet a gond, mert azt viszont használtam, elég sokat gyalogoltam benne az elmúlt héten, és abban a cipőben még akkor is érzem a csontfájdalmaimat, ha csak sétálok... Úgyhogy elhatároztam, hogy többé fel nem húzom... Emellett pedig megkönnyezve bár, de felhívtam kedves kísérőimet, hogy a szombati vidám, napos, futós kiruccanás elmarad...
A gyógyszertáros néni megfenyegetett, hogy műtét lehet a dologból, ha tovább erőltetem, azt pedig nem szeressném....

Továbbá 3 hét kihagyása a futásnak, ami számomra már most is fizikai fájdalom, mert már egy hete nem futottam.... itt a jó idő, a töltésen egy rakás futó a nap bármely szakában, futóblogok mindig új érdekes tartalommal, amiket imádok olvasgatni, de most már fáj egy kicsit a szívem ezek miatt és őszintén szólva irigykedem...

De most már elég a siránkozásból, mert nálam azért úgy van, hogy újraprogramozom az agyam, és hosszú bosszút esküdök, felszívom magam és 3 hét múlva keményen odacsapok, persze fokozatosan... a kemény nem egyenlő az ész nélküliséggel :)

3 hét közben/múlva:
1. 3 hétig keményen csinálom a Callanetics tornát, eljutok a szuper szintre és megerősödök, nagyon hajlékony leszek, úgy érzem már jó úton haladok, meg se lennék mozgás nélkül...

2. tanulok a vizsgáimra, bár futással könnyebben menne, mert a futás nekem nem veszi el az időt a tanulástól, attól csak jobban megy a tanulás...

3. Megpróbálok a pajzsmirigy tiltakozás ellenére ledobni pár kg-t, ami kb. csak koplalással meg, de a futás érdekében bármit... most úgy sem kell majd annyira az enerdzsi a futáshoz..

4. előfordulhat, hogy nosztalgiázok egy kicsit és leírok egy-két oldszkúlos élménybeszámolót, ez még feldolgozás alatt...

5. a futás rövidebb távokkal kezdve, eleinte heti 3 edzés, de szeretném felemelni heti 5-6 edzésre

6. visszatérni kislány formámhoz, amikor még ment 19:30 alatt a 4 km. Maratoni terv: 04:45-04:30 félmaraton 01:59

Hát ennyi, csak bírjam ki azt a 3 hetet, ma pedig elvonulok új cipőt venni, mert a magas sarkút szeretem, abban nem is fáj a lábam, de nincs mindig kedv hozzá, egy amolyan rohangálós KÉNYELMES cipőt veszek...

15 komment · 1 trackback

Sokat gondolkodtam, hogy inkább meg sem írom, mert már én szégyellem magam a sípcsontom helyett, de a teljesebb képhez hozzá tartozik ez is.
Ebből már ki lehet találni, hogy megint sípcsontfájdalmakkal problémáztam (remélem -tam és nem -ok már:). A múltkori, vasárnapi hosszún is éreztem az elején, vagyis akkor kezdtem újra érezni, de a második felétől kutya bajom sem volt. Aztán két napot tudatosan kihagytam, hogy hátha rápihenek és minden rendben. De nem, szerdán voltam Szabival egy beszélgetős futáson (neki is fájt a térde, így megegyeztünk egy rövidke távban - 6,3 km) és már akkor is fájt. Persze miután bemelegedett már jobb lett, de már tudom ezután mi következik.

Így eldöntöttem, hogy egy pár napot kihagyok. Callaneticseztem, az nem maradhat ki, meg a nyújtásnak is nagyon jó, de 4 napig nem futottam. Nehéz volt, de kibírtam. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy tegnap már majdnem elindultam, de ehhez hozzájön, hogy reggel hétkor arra ébredtem, hogy nagyon fáj a hátam. Alig bírtam mozogni. Tudom, hogy ez nem becsípődés, mert ha eleget mozgok akkor enyhül, a becsípődésnél meg mereven feküdnék az ágyon (tapasztalat:). Szóval idáig jutottunk. Mint valami nyanyóka, mindig fáj valamim...:)

Kenegetem a lábam, a erő-kenőccsel, és még a mai nap folyamán beszerzek egy kompressziós zoknit. Már utánaérdeklődtem a Hervisben lehet jó áron 1-2 ezer forintért kapni. Egy próbára megéri, hátha jót tesz a sípcsontomnak, meg úgy általában az alsó lábszáramnak. Persze a héten tesztelem a maratonig, és csak akkor futok benne, ha tényleg kényelmes és jónak érzem. Nem tudom kinek milyen tapasztalatai vannak ezzel kapcsolatban, de amiket eddig olvastam róla, azok csupa jók. Próba, cseresznye. 

A négy nap kihagyást pedig úgy értékelem, hogy szerintem ezzel a 2-3 futással nem lettem volna sokkal előrébb, viszont jól leterheltem volna még jobban a sípcsontomat. Így azért volt ideje regenerálódni. Bár ez sem garancia, hogy a maratonon nem lesz baj vele, de mint már mondtam próba, cseresznye és én szeretem a cseresznyét :)

Nagyon várom a versenyt, minden nap megnézem az időjárást aznapra, persze minden nap változik :) nem baj, 5 nap és kiderül... Jó lesz, annak kell lennie!:)

4 komment

A múlt hét a hosszú futások hete volt.

Vasárnap: 20 km 02:26 esőben.
Mint mindegyik futás: ez is jó volt, sőt ha lehet még jobb!
Dejavu-m volt, mert a tavalyi maratonomra emlékeztetett az egész. Háromnegyedes futónadrágban, pólóban, széldzsekiben és baseball sapkában vágtam neki a dolognak. A cél az volt, hogy aszfalton fussak 2 és fél óra hosszát. Rájöttem, hogy nagyon el lehet szokni az aszfalt-futástól. Na nem most, hanem még amikor Olaszországban edzettem 3 hónapot. Ott futószőnyegen róttam a km-eket, ami nagyon jó, de nem akkor, ha valaki egy utcai maratonra készül. A Milánó maratonon aztán meg is gyűlt a bajom a térdemmel meg a csípőizületekkel már a 10. km után. Szóval ebből okulva terveztem a dolgokat. Kedden a 19 km-t inkább terepen futottam, csak 1-2 km volt belőle aszfalt. Valószínűleg emiatt is éreztem utána jobban magam. Most azért az csípőmben érzem a fáradtságot, de ez egy nap és elmúlik.

Az első 4 km-en vacakolt egy kicsit a sípcsontom és mellette, egyszer meg is álltam és már azon gondolkoztam, ha még egyszer meg kell állnom, akkor inkább visszafordulok. Megmasszíroztam és utána sokkal jobb lett és szinte már nem is éreztem a végéig :)

Direktben 7 perces ezrekkel kezdtem és az volt a cél, hogy végig tartsam, ami nagyjából sikerült is. Persze a megállások, ivások beleszámítva sikerült. pont.
Kerékpárúton haladtam, a 44-es főút mellett. Szerencsére nem volt túl nagy forgalom, de egy idő után ki is zártam a tudatomból az autókat. Kamionok meg nem jártak, azok időnként nagyon meg tudnak ijeszteni a dudálásukkal :) Egy falu szélén vezetett át utam, két oldalt tanyák és: láttam egy csacsit, két kicsi kecskét, egy tehenet (köszöntem neki de nem rejagált:), sok kutyát - de őket nem részletezném, mert még holnap is ezt a bejegyzést írnám :), gólyát. Minden csupa zöld volt és a közkifolyók működtek!!!! ja és működtetni is tudtam őket!!! :) Nagyon finom volt a víz is, szóval csupa heppi. Odafele hosszabbnak tűnt az út, visszafele már pikk-pakk visszaértem. Agyban több részre osztottam az utat, így könnyebb volt, mert azért nem olyan egyszerű tök egyedül hosszút futni, nem volt kihez szólni. Zenét nem vittem, így a végén eldúdolgattam-énekelgettem magamban, persze, csak ha nem jött autó, meg ahol nem voltak házak :)

És találtam 100 forintot! úgy örültem neki, nem tudom miért :) De így már el tudom mondani: futni jó, mert akár pénzt is kereshetsz vele (ha találsz, és aki keres az persze talál is:). Kiszámolva: kilométerenként 5 Ft-ot kerestem! Hát nem megérik! Az már egy egész csomag rágó! vagy fél gömb fagyi! :)

Igen, és a siófoki maraton. Már más sem jár az eszemben... Ma beneveztem, még telefonáltam is a szervezőknek, hogy akkor fél áron nevezhetek-e, mert tavaly indultam (vagyis csak elindultam, mert már írtam, hogy belázasodtam, de a rajtszámom felvettem, de ha nem vettem volna fel, akkor ingyenes lett volna, de mindegy..) A lényeg, hogy nagyon rendesek voltak, várnak szeretettel. És hát mondtam, hogy megyek! de még hogy mennyire hogy megyek! Már e köré szervezem az életem! A vizsgákra is elkezdek hamarabb készülni csak hogy mehessek! Pedig nem szoktam, aki ismer, az tudja :)
Kellő izgalom is megvan. Mert hát 5 óra a szintidő, és ezt kb. 2 hete vettem észre a honlapon. Ez változott mert még tavaly is 5 és fél óra volt, ha jól emlékszem, de két éve tuti. Szóval izgulok, ugye meglesz? ugye meglesz?
Jó idő megrendelve, az időjárástól is. Tudom, hogy necces, de nem hiszem, hogy most bárki le tudna beszélni róla, most csak egy választás van: elviselni, hogy a versenyig parázok. EVVAN :)

4 komment

...mármint az írásomat. Valamit vacakolt az oldal. De sebaj, azóta van új fejlemény, azokat is beleveszem.

A múlt héthez azért annyi hozzátartozik, hogy a Calleneticset is folyamatosan csinálom, leginkább hét közben, és azért érezni a változásokat. A bemelegítéshez és a levezetéshez, lenyújtáshoz is ezeket a gyakorlatokat használom fel.

Kedd: 19 km 02:10:04 Lassssssú, hosszú futás. Nagyon jól éreztem magam. Eleinte volt egy kis bibi a cipőfűzőmmel, nem tudtam eltalálni, hogy most szoros, aztán laza, de megoldódott (hű micsoda problémák!!!:) Hiába néztem meg a futoterkep.hu-n, hogy merre menjek, végül nem emlékeztem rá pontosan, meg voltak földutak is, végül azokat választottam és csak futottam a végtelenbe. Frissítőnek nem vittem semmit, csak a zsebemben néhány szem szőlőcukrot. A kutam mellett futottam el, ami elvileg működik, ezért nem cipeltem magammal üveget. És még milyen jó, hogy tegnap nem írtam meg a bejegyzésem, mert akkor fel lettem volna háborodva, hogy már megint nem működött, közben kiderült, hogy csak nagyon erősen meg kell nyomni és jön a víz... Ebből következik, hogy kedden nem tudtam, hogy ennél jobban rá kell nehezedni a csapra és jön a víz, ezért egy korty víz nélkül futottam végig... és hát nem volt hideg. 5 km táján van ez a kút. Ott még nem voltam szomjas, úgy gondoltam, hogy ha már elindultam... hát megyek, viszont visszafele már teljesen össze volt száradva a szám, már úgy volt, feltörök egy tűzcsapot és aláállok... vagy kiiszom a Tiszát... De végül is túléltem és a szomjúságon kívül más fájdalmat vagy kellemetlenséget nem érezve bevégeztem a távot (a végén még gyorsulni is sikerült, persze ez a vízéhségemnek is köszönhető:)
Egyéb élményeim: találkoztam egy fehér kóbor kutyussal, aki nagyon fél tőlem (talán szerencsére), két nyuszival, ők is eliszkoltak előlem, meg láttam szép madarakat is, no meg megnéztem az autópálya építkezés befejező munkálatait - jól haladnak a srácok :D
Egyébként a szőlőcukor jó hogy megmaradt: nem akartam, hogy még jobban porozzon a szám :) Ahogy a futo.blog-on írták: ez egy tipikus elszomjazásom története volt :)

Szerda: 9,4 km 01:08 "Dumafutás" - hogy Szabit idézzem - a futótársakkal: Szabival és Ádámmal. Nagyon jó volt, rávilágítottak, hogy én bénáztam a kútnál... :)
Röpült az idő, jót fecserésztünk, elég szószátyár hangulatomban voltam, remélem nem terheltem le nagyon őket :)

Most úgy érzem, hogy egyre jobb formába kerülvén reális lesz az 5 órán belüli maraton. Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél reálisabb legyen :) Olyan jó lenne!

6 komment

Úgy látszik sikerült kilábalni a sípcsontgyusziból, remélem most már semmi komoly nem lesz...

Tehát a múlt hét:

Szerda: 9,4 km 01:00:39 Kb. a 2. km-nél görcsölt a jobb talpam és a bal vádlim. És tudom is, hogy miért: már jó pár napja nem szedtem a magnéziumot, és hát ennyit számított. Azóta szedem rendesen és egyszer sem görcsöltem. Végül meg kellett állnom és nyújtani, utána jobb lett, sikerült a második felén behozni a lemaradást - fél perccel jobb lett.

Péntek: 9,4 km 01:00:27 Attól tartva, hogy esetleg megint görcsölni fog a lábam, az első felét, a jaj, el ne fáradjak tempómban futottam, azért a második felén volt dolgom és sikerült megint behozni a lemaradást: első fele: 31:32. Nagyon jól esett, igaz az utolsó 200 méteren csatlakozott hozzám egy rovarféleség, aki csak a szememben talált helyett, de most ez sem tudott felbosszantani, inkább szépen hazahoztam őt is. Sajnos nem élte túl az utat... :)

Szombat: 8 km 00:54:10 Nagyon éreztem, hogy melegebbe futok, mint szoktam. Ehhez még hozzá kell szoktatnom magam, mert májusban már előfordulhat, hogy 30 fok lesz, így fel kell készülni a legrosszabbra is.
Az első felét ennek tükrében megint eltötyögtem: 28:22, de a második felén sikerült megint gyorsulnom, ha utánaszámolunk.

Vasárnap: 4 km Időről nincs adat, mivel nem mértem. 3 km bemelegítés után 5*100 m sprint 100 m-es pihenőkkel, azaz fartlek. Nagyon nem szeretem ezt a futásformát, de most ez következett. És nagyon jól esett, el se fáradtam, még az utolsó százast is ugyanúgy meg tudtam gyorsulni - persze magamhoz képest :)

Szólj hozzá!

a csonthártyagyulladás, de azért még nem szeretném elkiabálni.
Tettem egy ígéretet: ha futhatok a félmaratonon Debrecenben, akkor egy hétig pihentetem a lábam. Bár nem terveztem betartani, de mégis sikerült valamennyire.

Csak szerdán voltam futni megint Szabival és Ádámmal egy beszélgetős futáson:
9.4 km 01:05 Jó erős széllel.

Csütörtökre hiába beszéltem meg Szabival a futást, számomra elmaradt, mert dokihoz mentem és volt egy kis, vagyis sok csúszás és fél 9-kor végeztem.
Pénteken amikor lett volna időm futni, akkor gyomorfájdalmakkal küzdöttem (nem tudom mi lehetett), de szerencsére elmúlt és este még el tudtam menni a csajbuliba :) micsoda szerencse :) És ez a buli egész hétvégére ráírta a bélyegét. Mert ugye hajnali 5-kor értem haza, aludtam másfél órát, majd hazautaztam szüleimhez. Aludtam még másfél órát és már el is érkezett a délutáni programok ideje. Este bowling, amitől izomlázam lett!!!!!!! ezen teljesen el vagyok hűlve, és nem a karomban!!! hanem a fenekemben!!! kész. ennyire puhány vagyok. Pedig nem éreztem ennyire keménynek a dolgot :)
Bowling után vacsorameghívás teljesítése, éjszakába húzódóan eszegetés-iszogatás hajnali kettőig. 8-kor kelés, az új helyen alvás miatt nem tudtam normális aludni sem. Szóval ezek után aki képes másnap kimenni futni, akkor emelem a kalapom. Én nem tudtam. Egész nap olyan fáradt voltam, hogy csak lézengtem. Este meg nem bírtam elaludni!!!! Ki érti ezt?!

Azt azért megjegyezném, hogy futás csak egy volt, de mozgás volt több is. Az edzésnaplómban nem vezettem eddig, csak a futásokat, de múlt héttől ezeket is beírom. Callaneticset csinálom és szeretnék minél hamarabb a super verzióig eljutni. Nagyon jó ez a torna, érzem, hogy egyre hajlékonyabb vagyok. Már az első edzés után megéreztem, hogy rugalmasabb vagyok, ami a futást is javítani fogja (szerintem), de a héten majd kiderül...

Nos ezennel megszületett az első bejegyzés, ami nem csak a futásról szól.
Az én fejemben meg megszületett egy terv, ami meg a sportról szól, hamarosan be is számolok róla, de addig egy kis reklám :) Na jó majd a következő postban.

És igen a továbbiakban: a hétre erős hetet tervezek, az előző pihenős után. És lelkiekben készülök a Siófok maratonra, amit már nagyon várok és nagyon jó lesz!!!!

10 komment

Hát igen... A múlt hét...
Nem kecsegtetett sok jóval. Először is kedden hosszút akartam futni, ebből csak egy rövid 6,5 km lett, az is lassan. Nagyon fájt már a lábam. El is voltam keseredve és azt hittem nem lehet rosszabb amikor is:
Szerdán Szabival és Ádámmal mentem ki megint egy átmozgatóra, és be kell itt is valljam, hogy nem tudtam volna gyorsabban és többet futni. A végén már nagyon szánalmasan nézhettem ki: hasogatott a sípcsontom, és amellett, meg olyan volt, mintha tőből össze akarna csuklani a lábam. Meg is kellett állni egy kicsit sétálni. Mire hazaértem már nagyon depressziós lettem, és el is határoztam, hogy a debreceni félmaratonig nem is futok és nem is írom meg ide a panaszkodásaimat.
Szerda: 8.5 km, időről nincs adat. Viszont a heti terv megszületett: szombatig nyújtás, a láb pihentetése és valami nagyon jó kenőcs beszerzése a gyógyszertárból. 
Csütörtökön sikerült is a kenőcs beszerzése: Phenylbutazon, ez egy nagyon erős fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő, nem szabad huzamosabb ideig használni és max. naponta kétszer lehet bekenni vele a fájó pontot vékonyan. És most már kijelenthetem: használt. Rájöttem, hogy a bajom az lehet, hogy nem nyújtottam eleget és eléggé elhanyagoltam az edzések utáni lenyújtást. Pénteken még megcsináltam a Callanetics programból (ez ilyen kímélő torna, de nagyon jó, elsőre nem tűnik nehéznek, de ha kipróbáljuk...) a nyújtó gyakorlatokat, és utána nagyon jól éreztem magam.

Tehát Debrecenben a félmaratonom
Már pénteken elindultunk, ottalvás volt, így is 4 óra volt az út Szegedről autóval és azt hittem már sose érünk oda. Este a barátokkal dumálás, film nézés, éjfél körül feküdtem le és utána sem aludtam valami jól az új hely miatt.
8-kor keltem, úgyhogy azért valamennyire volt idő kipihenni magam. És ugye a rajt. Maga a verseny annyira nem nyerte el tetszésemet, meg a szervezés, bár a főbb dolgokat jól csinálták. Volt egy-két gubanc a nevezésnél, meg fura dolgok. De nem vészesek. Amúgy lehet az én hibám, hogy nem tetszett, mert én a nagyobb volumenű rendezvényeket jobban szeretem, ahol többen szurkolnak, pezsgőbb a hangulat.
Rajt. Ugye 4 kör volt. Az első körben nagyon jól mentem, az edzéseimhez meg a kínlódásomhoz képest: 5 km: 33 perc. És nagyon örültem, hogy nem fáj a sípcsontom. És ekkor jött a másik ellenségem: az emelkedők. Lehet, hogy mások azt mondják, hogy nem vészes, de nekem igenis azok voltak. Több okból is: 1. alföldi leány vagyok, és Debrecenről nem az emelkedők jutnak eszembe. 2. Ennél fogva nem is készültem rájuk egyáltalán. Idén egyetlenegy ilyen edzésem sem volt. Bár tudom, hogy kellene...
Második körön már lassultam pár percet, kicsit elvette a kedvem ez a sok emelkedő, nagyon lefárasztott. A harmadikon megint sikerült gyorsulni, bár ekkor meg is kellett állnom egy pár méteres sétára, mert eléggé begörcsölt a gyomrom, rögtön a frissítés után. Elég fura volt az izoital amit adtak, én arra gyanakszom. Volt az erdőben egy kiránduló csoport, középiskolások lehetettek. Nagyon nagy élmény volt ahogy álltak az ösvény mellett, ahol futottunk és egyszerre bámultak meg minket a tanárukkal együtt. Nem tudom... én ezt valahogy nem tudom értékelni. Egyébként a kísérők többsége végig kitartóan biztatott, ami nagyon jól esett.
Az utolsó kör viszont már nem esett olyan jól. Nagyon kivette az erőmet az emelkedő meg a talaj. Bár a talajra azért nem haragszom, mert valószínűleg ezért nem fájt egész végig a sípcsontom, csak 1-szer nyílalt bele, de akkor is csak tompán. Szóval: köszi talaj:)
Az utolsó körön lévő lassulással együttvéve: 02:29:57 lett, ami nagyon vicces, mert ez volt a célom, bár itt nem volt szintidő, de más félmaratonokon ennyi szokott lenni, ezért ezt tűztem ki magamnak. Ez lett életem legrosszabb ideje félmaratonon, de én akkor is örülök neki. És ha beleveszem azt, hogy nincs ez a csonthártyagyulladás, meg az emiatt elmaradt, lerövidült edzések, és nincsenek emelkedők, vagy készülök az emelkedőkre is, akkor egy negyed órát le tudtam volna faragni ebből az időből. De én mégis örülök. Most már csak az van hátra, hogy május Siófok, maraton, ahol ennek függvényében megcélzom az 5:15-ös időt, nem akarok túl sokat gondolni, aztán ha jobb lesz örülök. Szép kényelmesen. Majd pedig utána egy kemény edzésbe belevágok, hogy a Nike félmaratonon lefussam életem legjobbját 2 órán belüli eredménnyel. Már kezd egy kicsit idegesíteni, hogy versenyen lefutottam már 14 félmaratont és még mindig egy helyben toporgok. Most már félre a toporgással, és belecsapni a lecsóba, mert tudom, hogy meg tudom csinálni. Csak kevesebb kényelmi futást kell tervezni és többet a kényelmi zónámon kívül. Mert ennél a félmaratonnál is éreztem, hogy tudnám gyorsabban is, de nincs kedvem. Tudtam, hogy beérek szintidőn belül és kész. Nem hajtottam. Most már hajtani fogok.
Szóval hajrá: 15. félmaraton, 01:59:59!!!!!!!!!
 

12 komment

Kedd: 7 km 40 perc, fartlekkel tarkítva.
Nagyon jól ment, jól esett. Kb. 2 km bemelegítés után 6*50 m-es repülők. És olyan jó volt átélni a flow-! Hihetetlen volt, egyik legjobb edzés idén :)

Szerda: 10,4 km 1:14:49
Beszélgetős futás Szabival, az új futótársammal. A régi időket idézte, amikor még nem egyedül futottam. Nagyon jó volt, szinte elrepült az idő, és új útvonalat ismertem meg. Egyetlen dolog árnyékolta be: elkezdtem érezni megint a sípcsontfájdalmat. Mikor hazaértem már séta közben is fájt.

Péntek: 7 km időt nem tudom, mert másnap lenulláztam az órám, de ha jól emlékszem...
48 perc + sípcsontfájdalom még mindig! Nem hiszem el. Pedig már vasárnap a hosszúnál egyáltalán nem éreztem, meg kedden sem az iramjátékosnál. Őszintén szólva nagyon rosszul esik, hogy nem múlik a dolog. Hazaértem: jegelés, kenegetés stb. a szokásos...

Szombat: 2,9 km szegedi Téhóm futás. Anyukám iskolájának legkisebb tagját kísértem, nagyon ügyesen végigfutotta, egyszer sem álltunk meg, a végén még gyorsítottunk is! és egy kilenc éves kislányról van szó :) Mondtam, hogy ő lesz a következő maratonfutó a faluban! Én bízom benne ;) de addig még van egy-pár év.
Annyira nem fájt a sípcsontom, ezért fogtam magam és még délután nekivágtam, gondoltam egy 5-6 km-t megyek, majd vasárnap egy hosszabbat, 20+ km-t. Annyira fájt a sípcsontom és annyira elkeserített ismét, hisz a héten félmaraton van, és én nem tudok lemondani róla, most nem! Úgy érzem suhannék, ha ez nem lenne. Még a mozgásomat is megváltoztatja...
Végül 4 km lett 26:18 alatt. Az első két km-t 13:30 alatt tettem meg, pislogtam is amikor ránéztem az órára!!!! Majd bedühödtem és innentől kezdve fogakat összeszorítva kényszerítettem magam a gyorsabb futásra. Ennyire tellett, nem semmi, hogy azért tudtam javítani a következő két km-en. Nem gondoltam volna.

Azt hiszem, nem kell, hogy mondjam, hogy a vasárnapi hosszú elmaradt... Felöltöztem, de valahogy a lelkem mélyén tudtam, hogy 3-4 km-nél többet nem tudnék futni, úgyhogy addig-addig agyaltam, hogy inkább nem erőltettem annyira sem a lábam. Ma sem volt semmi futás, holnapra tervezek egy hosszabbat a töltésen, hátha fog menni. Szerdán ha összejön megint a beszélgetős futás, csütörtök a gyorsítós nap lesz, péntek meg pihenés és lelkileg ráhangolódás a szombatra, most nem fogok átmozgatót futni, hátha kiéheztetem magam a futásra.

Egyelőre most olyan bolondságokon kattog az agyam, hogy szintidőn belül le fogom-e futni a félmaratont szombaton... Eléggé belerondított az edzéseimbe ez a sérülés... Ez a félmaraton egy edzés a maratonra, úgyhogy nem bánom ha rosszabb idővel sikerül, de ki vagyok éhezve a versenyre, a hangulatra meg minden, ami ilyenkor szokás :)

Ma olyan érzésem volt, mintha már egy hete nem futottam volna... pedig még csak 2 napja. Néztem az ablakból a körtöltésen futókat és irigykedtem, hogy milyen érzés úgy futni, hogy nem a lábfájással kell küzdeni "csupán" önmagunkkal és érzem, hogy az nekem most menne! No de nem én lennék, ha nem reménykednék, hogy holnapra talán elmúlik. Ma már nem éreztem séta közben, meg takarítás közben, tegnap is kenegettem, ma is. Hátha...

Nagyon várom már Debrecent!!!!!!!!!!!! Második debreceni futóélmény, azért tuti jó lesz.

PS. ja és ott nem betonon futunk ha jól tudom, az is könnyebbség a lábnak nem igaz?!

4 komment

Adat: 16 km 01:52 perc futás

Szóval vasárnap délután nekilódultam. A cél közel 2 órán keresztül futni, lassan, komótosan. Azt hiszem ezt sikerült megvalósítani, na jó leszámolva azt a 8 percet, de már nem volt merre futni, elfogyott az út :)

Először is örültem, hogy nem esik az esőt, de így is eléggé nyirkos, hűvös idő volt. Sikerült megfáznom, tegnap fájt a torkom, de szerencsére magától elmúlt, a köhögés meg még mindig megvan, de az is elmúlik egyszer...

Lábfájás: jelentem csak az első húsz méteren, utána egész végig semmi és ennek nagyon örülök, akkor azt hiszem megúsztam. De azért nem hősködtem, és inkább tegnap elrendeltem egy pihenőnapot, ami csak egy kis súlyzós edzést tartalmazott, lábat kímélve.

Fel volt ázva a gát töltés :) ami eleinte egy kicsit zavart, de végül megszoktam, meg a sár azért nem tapadt, csak amikor kb. 5 km után átértem egy másik töltésszakaszra - hiába ezt jobban nem tudom elmagyarázni - nahát onnantól eléggé szedtem fel a sarat, jó vastag lett a cipőm talpa, mint egy modern holdjáró, de próbáltam nem foglalkozni vele. Úgy volt, hogy cipővel elhordom a töltést, de aztán feladtam :)

Visszafele azért sikerült gyorsulnom is, és egyáltalán nem esett nehezemre. Ez így átlagban 7 perces ezrekre jön ki, persze, tudom, ezzel most nem kéne foglalkozni, de azért mégis. Végül is jó volt és a végére sem fáradtam el, csak lefagyott az orrom. Úgyhogy ha valaki arra jár és talál egy orrot, akkor kérem hozza utánam, itt lakok a Sás utcában.
Köszi :)

Mai napra iramjáték van tervezve. Csak okosan, szépen.
Azt hiszem nagyon jól tettem, hogy múlt hét péntek-szombat kihagytam az edzést, mert ezzel is pihentettem a lábam. És türelem fájdalom nélküli lábat terem. Nagyon jót tett a jegelést meg a felpócolás. Még most is igyekszem nem lógatni a lábam.

Jövő héten félmaraton, már nagyon várom a versenyt, időileg persze azért vannak elvárásaim, de valójában ezt egy edzésnek fogom betudni a Balaton Maratonra, mert ugye a maraton az én távom. Hétvégén megint tervezek egy hosszabbat, mondhatni még hosszabbat, meg lesz a T-home-os futás, amelyen illik megjelenni, jó buli lesz :)


 

Szólj hozzá!