Volt egy egyességem saját magammal, én már csak így szoktam egyességeket kötök magammal, csak össze ne vesszek rajta :)
Ez az egyesség az volt, hogy ha kedden kimegyek futni, és fáj a lábam, akkor a szombati maraton lefújva. Elindultam: új futónadrág, új futózokni (nem kompressziós, de mindegy ez külön bejegyzést érdemelne), felavatás és az első lépéstől kezdve, mintha késsel szurkálnák a sípcsontomat. Elviselhető volt a fájdalom és tudtam, hogy ha bemelegszik elmúlik, de rájöttem, hogy már nem hagyatkozhatok erre, egy maratonnál nem, úgyhogy 20 méter után visszafordultam. Hát mit mondjak... nem esett jól... A könnyeimmel küzködtem, a dühvel, hogy miért jött ez egyáltalán elő nálam? A futócipő miatt: ki van zárva már kb. 4 hónapja használom, nincs is annyi km benne, de már eleget használtam, hogy rájöjjek az én lábamra való-e. A szezon kezdete miatt? Szerintem ez is ki van csukva, mert január volt nálam a szezon kezdete...
Hazajöttem és ezen agyaltam. Majdnem egy hete nem futottam, kenegettem az erős kenőccsel 5 napig, napi kétszer, különben meg 3 napig szabadna és ez sem használt. De azt hiszem rájöttem... Az utcai cipőmmel lehet a gond, mert azt viszont használtam, elég sokat gyalogoltam benne az elmúlt héten, és abban a cipőben még akkor is érzem a csontfájdalmaimat, ha csak sétálok... Úgyhogy elhatároztam, hogy többé fel nem húzom... Emellett pedig megkönnyezve bár, de felhívtam kedves kísérőimet, hogy a szombati vidám, napos, futós kiruccanás elmarad...
A gyógyszertáros néni megfenyegetett, hogy műtét lehet a dologból, ha tovább erőltetem, azt pedig nem szeressném....
Továbbá 3 hét kihagyása a futásnak, ami számomra már most is fizikai fájdalom, mert már egy hete nem futottam.... itt a jó idő, a töltésen egy rakás futó a nap bármely szakában, futóblogok mindig új érdekes tartalommal, amiket imádok olvasgatni, de most már fáj egy kicsit a szívem ezek miatt és őszintén szólva irigykedem...
De most már elég a siránkozásból, mert nálam azért úgy van, hogy újraprogramozom az agyam, és hosszú bosszút esküdök, felszívom magam és 3 hét múlva keményen odacsapok, persze fokozatosan... a kemény nem egyenlő az ész nélküliséggel :)
3 hét közben/múlva:
1. 3 hétig keményen csinálom a Callanetics tornát, eljutok a szuper szintre és megerősödök, nagyon hajlékony leszek, úgy érzem már jó úton haladok, meg se lennék mozgás nélkül...
2. tanulok a vizsgáimra, bár futással könnyebben menne, mert a futás nekem nem veszi el az időt a tanulástól, attól csak jobban megy a tanulás...
3. Megpróbálok a pajzsmirigy tiltakozás ellenére ledobni pár kg-t, ami kb. csak koplalással meg, de a futás érdekében bármit... most úgy sem kell majd annyira az enerdzsi a futáshoz..
4. előfordulhat, hogy nosztalgiázok egy kicsit és leírok egy-két oldszkúlos élménybeszámolót, ez még feldolgozás alatt...
5. a futás rövidebb távokkal kezdve, eleinte heti 3 edzés, de szeretném felemelni heti 5-6 edzésre
6. visszatérni kislány formámhoz, amikor még ment 19:30 alatt a 4 km. Maratoni terv: 04:45-04:30 félmaraton 01:59
Hát ennyi, csak bírjam ki azt a 3 hetet, ma pedig elvonulok új cipőt venni, mert a magas sarkút szeretem, abban nem is fáj a lábam, de nincs mindig kedv hozzá, egy amolyan rohangálós KÉNYELMES cipőt veszek...
