Végül szombaton nem tudtam futni mégsem, olyan egyszerű oknál fogva, hogy egész délután fájt a gyomrom, nem tudom mi volt vele, de estére jobb lett, amikor meg házibuliba voltam hivatalos.
Ebből már sejthető milyen volt a másnapi futás:) Kb. 5 óra alvással a hátam mögött, egész éjszakai mulatozással, de futottam. ÉS JÓ VOLT!!!! Lábfájdalom ohne.
5,5 km-t mentem, megfordult a gondolat, hogy jó lenne több is, de aztán jókislány módjára lebeszéltem magam róla. Szép lazán kezdtem, kicsit túlöltözve. Legalábbis nekem már jobban esett volna ujjatlan pólóban szaladgálni, meg nem nyakig zártban, de majd legközelebb.
Annyira jó érzés volt fájdalom nélkül futni, mondhatni furcsa. Az utóbbi időben nem ehhez szoktam. A táv második felén éreztem a kialvatlanságot, és emiatt fáradtam is, meg elszomjaztam a melegtől, de ennek ellenére tökéletes volt.
Úgyhogy összeeszkábálom a felkészülési tervemet az őszi félmaratonra meg maratonra és belecsapok a lecsóba. Persze szép fokozatosan.
Úgy alakulnak a dolgaim, hogy minden este 9-ig dolgozom, utána meg már nem valószínű, hogy van erőm futni, ezért a melegben kell edzenem, de nem bánom. Jó lesz. Leporolom a baseball sapkám, beszerzek kulacsot (az ötlet by Peti) és gyűröm. Be vagyok sózva.
