Lehet még lesznek gondolatok, először dióhéjban:
Nem is tudom hogyan fejezzem ki magam... Egy szóval iszonyatosan szuper jó élmény volt!!! És nagyon jól éreztem magam!!!! Annak ellenére, hogy 5:22 lett. Ciki-nem ciki, ez van. Tudom, hogy a 22 percet az időnek köszönhetem, meg a szakadt nadrágnak. Már megint és nagyon dühítő volt, amikor az augusztusban vett szuper(nek hitt) futógatyám combomig felszakadt a 12!! km-nél! nem volt semmi... Úgyhogy a halásznadrágból térdnadrágot csináltam és úgy voltam vele, ha nem lesz kint teljesen a hátsóm, akkor mindenféleképp továbbfutom, vagy kérek az út mentén szurkoló családomtól melegítőt. Az már milyen lett volna ha ilyen ökörség miatt fel kellene adnom?!!!! Akkor már csupaszon is :))))
Nos ez egy kicsit bezavart. Fura volt, hogy az első 10 km-en még a félmaratoni 10 km-hez képest is javítottam 1 percet, majd a felénél már rontottam 5 percet. Valami ott szálhatott el... De ezen még biztos fogok elmélkedni. 28 km-től sikerült összeszedni magam. 28-tól gyorsultam egy kicsit, ami 32-ig ment. Onnantól futótársra leltem Enriqe személyében, egy nagyon kedves, jófej Puerto Rico-ból származó, Maimiban élő, 1 éve pedig Stuttgartban tengődő ügyvéd futóbolonddal és végigbeszélgettük a maradék 10 km-t. Onnantól kezdve már nem érdekelt az idő. Nagyon kedves volt és ha nincs ott akkor lehet, hogy belesétáltam volna, persze néha meg lehet gyorsabban futottam volna. De kölcsönösen bevártuk egymást a frissítésnél és jó volt valakivel együtt küzdeni. Meg is beszéltük, hogy mi vagyunk nap hősei és a Hősök terére mi is odaférnénk, mármint a szobraink, jó elég mini méretben, de miért ne? :)
Az az érdekes, hogy már nem emlékszem hogyan kezdtünk el beszélgetni... Először tuti spanyolul próbálkoztunk, mármint az én kis spanyol tudásommal, majd angolra váltottunk, de jó volt. Végén közös fényképezkedés és a barátai úgy üdvözöltek, gratuláltak, mintha mindig is ismertek volna.
A szurkolók nagyon jók voltak, és a folyamatos eső ellenére rengetegen álltak a pálya szélén. Így még sose leptek meg és még sose kaptam ennyi őszinte, kedves szurkolást!!! Nagyon sokat segített.
A frissitőpontoknál pedig szintén fantasztikusak voltak. Csodálom őket, hogy ennyi órán át szakadtlan lelkesedéssel, bőrig ázva-fázva, hangosan, buzdítóan szurkoltak. Nagyon kedvesek voltak.
A családnak meg külön köszönet! 5 helyen is feltűntek váratlanul, nagyon sokat jelentett, még ha elsőre nem is látszott rajtam... Szegények, ők is bőrig áztak...
Szóval még egyszer mindenkinek csak javasolni tudom, aki még nem kezdte el, hogy hajrá, fusson, mert megéri ezekért az élményekért. Ha nem is maratont, akkor bármilyen verseny, nagyon jó hangulatú, jó buli és sok mozgás! A legfontosabb.
FUSSSSSS
