Lézengek, tanulni kéne, gondoltam majd este megírom benyomásaimat, de hamár itt vagyok...

Szóval Pick futáson voltam ma és NAGYON JÓ VOLT!!!!
Bár kezdek elgondolkodni, hogy csak én vagyok ennyire, hogy is mondjam... lelkes, mások szemében esetleg túl lelkes, vagy más is szokott ennyit beszélni, áradozni a futóversenyekről, meg magáról a futásról...? Végülis ma megállapították: vannak az emberek meg a Nóri. Mert én nem vagyok normális, bár így jobban belegondolva azok szemében biztos nem akik 4-5 km-nél többet nem szoktak futni. De evvan. Vállalom, nem vagyok normális, sőőőt bolond vagyok, futóbolond :)

Tehát Pick futás. Úgy kezdődött, hogy fél tízkor még az egyetemen voltam, a 6 km rajtja meg 10-kor indult. Szűk wc-ben gyorsan átöltözés, rohanás, mert még a 6 km-re nevezni kell. (A fél 12-kor indult 3,4 km-re már az iskolával neveztem.) Kicsit biztos hülyének néztek a portán, ahogy egyszer farmernadrágosan bemegyek, egy óra múlva sportcuccban kijövök, majd újra visszamegyek, végül megint farmernadrágosan távozok. De nem érdekelt különösképp. A női wc-ben két lány is sok sikert kívánt, ami különösen jól esett.
9:45-kor értem a Dóm-térre, megnyugodtam, mert volt csomagmegőrző. Nevezés is pikk-pakk meglett, és kaptam végre egy jó méretű polót. Így van két Pick futásos pólóm, egy L-es pizsamaméretű és egy S-es ami pont jó.

Bemelegíteni nagyon nem volt időm, úgyhogy gyorsan rajthoz is álltam. Nem voltunk sokan, de volt két 10-12 év körüli kislány és ők is végig futották. Nagyon ügyesek voltak! Tehát eldördült a rajtpisztoly, amitől egy kicsit meg is ijedtem, valahogy nem számítottam rá... Meglódult mindenki és úgy az utolsó tíz ember között lehettem az első körben. Aztán második körben sikerült gyorsulnom, a terv is ez volt és elég jól feljöttem, persze magamhoz képest... A szervezők is megjegyezték, hogy mennyire előrekerültem. Érdekes volt megfigyelni, hogy hányan kezdték szinte sprintelve a futást, utána meg rögtön gyalogoltak.
A lényeg, hogy a vége 34 perc lett, ami eddigi eredményeimet tekintve javulás. Szóval örülök.

De ezzel nem volt vége a dolognak, mert ezután jött az osztályommal lefutott 3,4 km. Előtte közösen bemelegítettünk, megbeszéltük a "taktikát" és rajt! Nagyon jó volt látni, hogy az osztályom fele még soha nem volt ilyen futóversenyen, és azért jött el, mert felhívtam a figyelmüket a futásra, és hogy együtt milyen jó lesz futni. Én elhatároztam, hogy az utolsókkal futok. Itt pedig nem az én élményemről és teljesítményemről szeretnék beszámolni, hanem a gyerekekéről, mert egytől egyig büszke vagyok rájuk. Mindenki minimális leállással teljesítette a távot. Az utolsó két kislány is, akikkel futottam gyönyörűen be tudták osztani az erejüket és végigkocogták. Itt hangsúlyoznám, ez nem az én érdemem, bár tesiórákon "megfutattam" őket párszor, szerintem ez az ő hozzáállásuk jutalma. Azon gondolkozok, hogyan jutalmazzam meg őket hétfőn, a csoki az biztos, a többit még majd meglátom....

Szóval ilyen szuper élményekkel gazdagottam megint futás terén.
A verseny szervezésérő annyit, hogy a ruhatár, nevezés-lebonyolítás jó volt. A szpíker kihangosítása nem tökéletes, illetve a 6 km lefutása után senki nem jelezte, hogy hol lehet frissitést, mármint vizet kapni, úgyhogy arról teljesen lemaradtam és két órával később a 3,4 km után már igen szomjas voltam. Ott derült ki számomra, hogy még tenni kell egy félkört a Dóm körül és ott lesz a frissitést. Bár ekkor is csak a tömeggel haladva jöttem rá a dologra. Szóval a célnál álló szervezők szólhattak volna. De ez a legkevesebb, legközelebb már ezt is tudom.

Jó hosszúra sikeredett ennek a mini-versenynek a beszámolója.

Egyébként a maraton óta ez volt az első futásom és holnap szeretném a másodikat... Visszatérek a "ringbe". :)