Nem tűntem el, élek még, meg persze futok, csak most már dolgozni is kell. Ezt az új munkahely teszi.

Szóval azt hiszem a vasárnapi beszámolómmal voltam elmaradva múlt hétről.
10 km, kf (közepes tempójú futás) ami jó is lett volna, ha az utolsó 2 km-t nem sötétben kellett volna megtennem, hézagos járdán, néhol pedig kitaposott szűk ösvényen. Ráadásul a 2 m-es disznóparéj sorakozik két oldalt, meg másfél méteres parlagfű, bár csak ezen a szakaszon, de elég rossz érzés így futni. Szerencsére nem vagyok allergiás semmire, de engem akkor is feldühít ahányszor meglátom, hogy közvetlenül a lakótelep mellett lévő töltésen ekkora a fű, vagyis inkább gaz. Múltkor mérgemben megálltam kitépni egy méteres virágzó parlagfüvet, persze nem sikerült. Naná, hogy a nyaralók melletti részen gyönyörűen le van kaszálva a fű... Na mindegy ezt a dühömet már rég tervezetem, hogy leírom, hát ez is megvolt.

Hétfőn mire elindultam volna futni, elkezdett szakadni az eső. Én szeretek esőben futni, de elég sok munkám is volt, így könnyebben lebeszéltem magam.
Kedden megint csak 10 km, ez is kf volt, végig esőben, de jó volt! megint totál rámsötétedett. És ez egyre jobban kétségbe ejt. Hogy fogok én itt kijárni futni, már fél nyolckor sötétedik, és én nem tudok hamarabb kijutni. Kénytelen leszek a városban kinézni egy útvonalat, legalább nem töröm ki a bokám - végül az is nagy előny :)

Ha pedig vége a versenyeknek akkor pedig marad a kondibérlet és a futópadon futás egy kis kültérivel, ha van időm világosban kimenni, jobb mint a semmi.

A héten Nike Félmaraton, már várom nagyon, tényleg hiányzott ez a verseny. Próbálom ezt egy edzésnek felfogni a maratonra, mert az utóbbi hónapban nem futottam igazán hosszút. Egyszerűen nem volt rá időm, illetve hülyén szerveztem a dolgokat. Annyira készültem, hogy 47,5 fok lesz, hogy dögmelegben indultam el hosszút futni. Na nem baj, így aztán tök jó lesz kellemes kis 22 fokban.

Addig még meg szeretném csináltatni az ujjatlan pólomat, rá szeretném nyomatni a blogom nevét, remélem még lesz rá idő. A problémám az, hogy nem tudom eldönteni, hogy ujjatlanban fussak-e vagy sem. Félek, hogy fázni fogok, visszont ujjas pólómra nem jó rányomatni semmit, mert úgy sem látszódna. Ó, ezek az élet hatalmas problémái.

Nem is zagyválok már itt tovább, mert már ma egy kicsit lefáradt az agyam: 23 gyerek nevét, 2 anyukájét (nem tudom kinek az anyukája, azt nem mondták) megjegyezni nekem sok egy napra, de azért próbáltam :)

Nos, száz szónak is futás a vége! (egyre idétlenebb szlogenek, de azért remélem értékelitek kreativitásomat:)